Vannak itt még emberutálók? Ti miért utáljátok az embereket?

Nekem is fő okom, hogy hiába értelmes lény az ember, az állati világból megmaradt ösztöneit követi.

De szoktam mondani, hogy csak menj 30 métert a járdán gyalog és meglátod, miért gyűlölöm az embereket.

Kollektíven nem szoktam utálni az embereket, vannak jó és számomra értékes ismeretségek, és fogok is még ilyen emberekkel találkozni! Tudom, hogy nem minden ember egyforma.

Ellenben időszakosan elönt egy ellenszenv bizonyos emberekkel szemben, hasonló okai vannak, mint neked, de nem sulis bullyingból ered, azon túltettem magamat. Főbb oka talán az, hogy nem értenek meg sokan, vagy nem nem veszik a fáradtságot hogy megértsenek, rám akarják erőltetni a saját értékrendjüket, meg sokan gyerekesek, nem képesek felnőtt módjára viselkedni, nem bírják a kritikát, támadásba kezdenek emiatt egyből. Nem tesznek semmit a kapcsolatért(barátság/haverság), de ha úgy van azt hiszik, hogy olyan szoros az a kapcsolat, mert nem tettek eddig semmi rosszat, szóval okoskodhatnak meg adhatnak kéretlen tanácsot. De figyelembe nem vennék, hogy a másik min megy át hosszú ideje.

Másik, ez új tapasztalat egy bizonyos kategóriájú barátságokkal, hogy képesek ellened használni a gyenge pontjaidat undorítóan, pl. betegség, lelki bajok.

Ennyit az önzetlen jóindulatról, meg arról, hogy érzelmek is léteznek. De az átlagember ilyen, nem vágyik csak arra, hogy legyen egy stabil élete meg pénz, amiből fenntarthatja magát, meg egy párkapcsolat aztán családalapítás, ha nem ez akkor érjen el minél többet az életben.

De hangsúlyozom, vannak és lesznek is különbözőbb emberek ezeknél. Meg amúgy sincs jó vagy rossz. Meg vannak rosszul választott emberi kapcsolatok, amikből ki kell lépni.

Mindennek 2 oldala van

A net tele van a sok szemétség aljasság bűntények mellett azzal is milyen hősök vannak ma is(mikor összefogva mentenek meg állatokat, embert, mikor anyait apait beleadnak valamibe és mindenki egy emberként örül, vagy egyszerre sír stb) Vagy miket kitalálnak emberek. Nekem egy áruházi reklám is néha ugy tetszik, amikor pl az egész Dechatlon egyszerre táncol feldobni a népet, Vagy amikor pizzás vagy repteres szúrt ki emberrablást, vagy amikor smile cetlit osztogattak, vagy milyen meghato volt ez az.

Stb.

Te döntöd el, kikre fókuszálsz, mit engedsz be, mi érdekel, mit akarsz a világból látni, vagy mit nem.

Te döntöd el, hogy dohogni, elborzadni, utálkozni akarsz, vagy szeretni az embereket.

Ahogy az előző írta, bizonyos emberek iránt érzek rokonszenvet, illetve ellenszenvet, nem mondanám hogy általában utálom az embereket.

A személytelen tömeg kifejezetten irritál. Fizikai értelemben is, mint a plázák, bevásárló helyek, bolt, tömegközlekedés. Nyilván egy társadalomban élünk, ez egy elkerülhetetlenül kellemetlen dolog.

És maga, a tömegpszichológia jelenség is zavaró: Amikor nagyon leegyszerűsítve az történik, hogy a tömegben minden ember viselkedési mintázata kb felveszi a legostobább egyének viselkedését. Amikor az egyéniség feloldódik, és a legelemibb ösztönök és indulatok szintjén megy a gondolkodás. Ez tapasztalható akár online is. Ez még zavaróbb.

És összességében, a társadalmat sem szeretem, annak ellenére hogy már azért rengeteg vívmány és eredmény biztosítja az emberi jogainkat, a biztonságunkat.. De mégis a társadalom az, ami indoktrinál, megnyomorít, csőlátásra nevel, és korlátoz. Szerintem lehetne ennél sokkal jobb.

Emberekkel foglalkozok évek óta. Vásárlókkal, vendégekkel, ügyfelekkel. Csak ilyen munkáim voltak, és nem is tervezek egyelőre váltani, mert amúgy az emberek érdekesek, szórakoztatóak, néha nagyszerűek, nincs két egyforma nap.

Viszont... Látom, hogy a nagy részük milyen hitvány. Énközpontú, önző, türelmetlen, gyenge, minden erényt nélkülöz, amire fel tudnék nézni. Főleg a covid két évében nagyon kiábrándultam, és kiégtem az emberektől, nap mint nap emlékeztetnem kell magam, hogy vannak aranyos, kedves, wholesome emberek, akik miatt megéri élni és csinálni, amit csinálok. Nem mondanám, hogy utálom az embereket, inkább csak csalódott vagyok, kiégett, és elszomorít illetve megbotránkoztat, amit látok időnként.