Mivan ha nincs 1 barátom sem?

örülj neki,hogy nincs ,,így nem tudsz csalódni benne..tapasztalat .a lényeg hogy ne hagyd el magad soha.higgy magadban mindig. erős vagy és az álmaidat tedd céljaiddá ..utad során

a többi majd alakul

Az a mondás a barátokról eredetiben úgy hangzott el Jim Rohntól, hogy a téged körülvevő 5 leghangsúlyosabb hatású ember átlaga a te személyiséged. Ezért törekedj rá, hogy minél jobb emberek legyenek rád hatással, mert az átlag annál magasabb, minél pozitívabb hatásokkal veszed körül magad. Ha a többiek pozitívabbak nálad, akkor a többiek felfelé húznak téged, ha a többiek negatívabbak, akkor lefelé húznak.

Nem feltétlenül a barátok sikerességén van a hangsúly, hanem a pozitív hatásaikon. Egyébként ez az elv főleg arról szól, hogy a káros hatásokat, lehúzó embereket érdemes kigyomlálni, vagy legalább háttérbe szorítani. Azok a barátok akik mindig panaszkodnak, folyton csak a rosszat és az akadályokat látják, hajlamosak az embert lehúzni, leszívni az energiáit. Sok esetben még, ha magadtól hajlamos lennél inkább a megoldásokat keresni, akkor is mások panaszaival megy el az energiád és mire oda jutnál, hogy a saját dolgaiddal foglalkozz, addigra már a saját dolgaidban se akarsz a megoldásokra koncentrálni. Ezért jobb a negatív hatásoktól függetlenedni, vagy legalább minimalizálni a dózist, hogy mások pozitívabb hatásai jobban tudják ellensúlyozni.

Egyrészt nagyon fontos Seneca bölcsessége: "Nem választhatjuk meg, hogy kik a szüleink, de azt igen, hogy kiknek a gyerekei akarunk lenni." Olvass, hallgass, inspirálódj, tanulj olyanoktól, akiknek a példáit követendőnek tartod, jó hatással vannak rád.

Másrészt a barátok, mesterek, interaktív kapcsolatok pedig azért fontosak, mert a passzív információ gyűjtés mindig egyoldalú és a befogadása mindig kizárólag a te szűrődön múlik, te hogyan értelmezed, te hogyan értékeled az információkat és önmagadat. Márpedig az ember saját magával kapcsolatban elfogult, kognitív torzítások hatnak minden magaddal kapcsolatos információra. Lehet, hogy valamiben jobbnak, másban rosszabbnak érzékeled önmagad és az eredményeidet. A lényeg, hogy sok esetben nem helyesen értékeled önmagad és így nehéz a fejlődés mértékét, irányát helyesen kalibrálni. Hiába olvasol nagyon fontos és jó dolgokat, ha nem helyes viszonyítási rendszerbe illeszted a saját fejlődésedbe.

Alapvetően téves az az elképzelés, hogy a gyakorlás teszi tökéletessé a tudásodat. Az ismétlés állandósítja a gyakorlatot, de ha hibás dolgot gyakorolsz be és nincs senki, aki menet közben kijavítaná a hibáidat, akkor egyre jobban elmélyíti a hibás tudást. Akár annyira, hogy később már helyrehozni sem lehet, mert rosszul vésődött be és újraírni egy helyes információval sokkal nehezebb, ha már minden idegszáladban ott a hibás tudás.

Ezért szokták annyira erőltetni, hogy nagyon fiatal korban érdemes a legtöbb mozgás művészetet, de szinte bármi mást is elsajátítani. Minél fiatalabban kezd valaki csinálni valamit, annál formálhatóbb, még nincsenek hibás berögzülései, könnyebb eleve jóra megtanítani. Minél idősebben kezd el valaki valamit tanulni, annál több korábban hibásan elsajátított gyakorlatot, mozdulatot, gondolatot kell felülírni más információval.

A megfelelő barátok, tanárok, mentorok, mesterek személyes visszajelzései, a fejlődésed közvetlen felügyelete pont ezért nagyon fontos, mert ha látják, hogy valamit nem jól értelmezel, nem jól alkalmazol, vagy esetleg már túlzásba viszel valamit és ezért más dolgok szenvednek hátrányt, akkor segíthetnek korrigálni, visszaterelni a helyes mederbe, amit magadtól nem biztos, hogy sikerülne.

A gurukkal általában az a gond, hogy csak egy irányú a kommunikáció. Ők kinyilatkoztatnak, megmondják a tutit, amit nem csak megkérdőjelezni nem lehet, hanem többnyire az értelmező beszélgetésre sincs lehetőség, hogy ők pontosan hogyan is értették azt, amit gondoltak. Enélkül meg elég esetlegessé válik, hogy te hogyan értelmezed és milyen módon tudod végül beépíteni a saját életedbe és hogy ott mit is eredményez.

És hogy az elejére visszakanyarodjunk: nagyon nem mindegy, hogy milyen barátok, tanárok, mentorok, mesterek és guruk vesznek körül, mert egyikük sem tévedhetetlen és nem is biztos, hogy van elég tudásod, hogy meg tudd állapítani, hogy melyiküknek van épp inkább igaza. Az sem biztos, hogy mindig mindenben ugyanannak az egy embernek van igaza. Ezért fontos az átlagra törekedni. Minél több és minél jobb nagy hatású ember van körülötted, annál esélyesebb, hogy legalább átlagban inkább helyes irányba terelnek majd, mint nem.

Ha kevesen vannak, akkor kevesebb irányba húznak majd, ezért több múlik rajta, hogy vajon igazuk van, vagy tévednek. Ha egyáltalán nincsenek (vagy nem elég közel ahhoz, hogy interaktív legyen a kapcsolatotok), akkor az értelmezéseidet, döntéseidet semennyire nem tudják befolyásolni, így korrigálni sem tudnak, ha te esetleg tévednél.