Nőként van egy férfi barátom, és már feltünt hogy egyre tőbben azt mondják hogy van köztünk valami, pedig nincs, csak jól elvagyunk. Ezt miért mondhatják? Már hárman megjegyezték egy héten belül. Féltékenyek?

Rengeteg féle lazulási lehetőség van férfi- és nő között. (Lelki társak, rokonszenv/szimpátia, stb.)

Én valószínűleg lakótársi viszonyba kényszerülök valakivel, akivel jelentősen megcsappant a bizalom. (Elhallgatott fontos tényeket előttem, amikor nem lett volna szabad.)

Most az éjszaka folyamán ötlöttem ki, hogy legyen vége a "haver"-kodásnak, mert nem tartom helyénvalónak, hogy MÁSVALAKI úgy volt közben szorosabb "barátság"-ban Őuraságával, hogy később értesültem tényekről.

Ha a Tisztelet és Megbecsülés ANYAGI OKOKBÓL(!) odaveszik, érdemes abbahagyni a pajtáskodást. Átváltok tegezésből magázásra - aztán meglátjuk, hogyan tovább... érezni kell a másiknak, hogy kiábrándultam belőle. Gyakorlatot szereztem érzelmi elhidegülésből az utóbbi időben.

Ha ti még nagyon fiatalok vagytok, akkor érdemes lesz a későbbiekben esetleg közös családalapításon gondolkodni. Persze évek kérdése lehet akár még az összebútorozás szóba hozása is.

Ui: a mai társadalom is HASZONELVŰEN(!) gondolkodhat férfi-nő barátságról csakúgy, mint a réges-régi időkben. Vagyoni közösséget látnak sokan lelki szemeikkel az érzelmi összhang megnyilvánulásában.

Csides Kata azt mondta, a nők barátkozni szeretnének, a férfiak meg dugni.

Ez alól az érzékeny, nőies lelkületű férfi a kivétel, de talán még az se.

Révész Sanyi is annak tartja magát, aztán hány nő megvolt neki a szakmában.