Miért olyan nehéz egy normális barátot találni?

Azért nehéz,mert az emberek bizalmatlanok,magukkal foglalkoznak és nem rakják le időben és jól egy barátság alapkövét,így nem állja ki az idő próbáját.

Egy régi és egy újabb barátom is azért tűntek el,mert kapcsolatuk lett.Több éve tartott ez,tavaly már nem volt találkozás sem.

Senki barátom nincs,de erővel nem is keresek. Próbáltam itt a Gyakorin is,nem lett semmi belőle.

F/Bp

Nem vagytok ezzel egyedül, valahogy mindenkit bedarálnak a hétköznapok.

Mellőlem is eltűntek a barátok, ráadásul én egyedülálló is vagyok. Egy igaz barátom maradt, akivel igyekszünk azért néha találkozni, bár vannak olyan időszakok, amikor sokáig nem jön össze. (Mindketten olyan helyen dolgozunk, ahol hétfőtől vasárnapig van munka, és "véletlenszerűen" vannak szabadnapok, sőt sokszor késő estig dolgozunk.) Az időm túlnyomó többségét az irodában töltöm, talán ezzel kompenzálok, nem tudom.

Volt még egy barátom, akit itt ismertem meg gyakorin, és évekig jóban voltunk, gyakran találkoztunk is. Lehet, hogy megbántottam valamivel, vagy a távolság miatt tűnt el (én Bp-en élek, ő pedig az ország szélén), de ősz óta nem tudom elérni. Nagyon remélem, hogy nem esett semmi baja. Írtam neki, hogy aggódom érte. (Elvileg látta, szóval egy kicsit megnyugodtam, hogy valószínűleg legalább él.) Bánt a dolog, de nem tudok mit tenni. Ha keres, örömmel fogadom.

Szóval próbálkozom én is, de tényleg nehéz, megértem a helyzeteteket.

28/F

Eleve nehéz olyan embert találni, akire mindig számíthatsz. Legyen az egy sima találkozó vagy valami nagyobb volumenű dolog. Kevés az őszinte, önzetlen ember.

Én a 34 évem alatt 2 olyan embert találtam, akire azt mondom, hogy barát. Az egyiket tizenéve ismerem. A többiek csak haverok.

De szerintem ennyi bőven elég. Inkább vegyen körül kevesebb barát, de azok minőségiek legyenek.

Engem is bedarálnak a hétköznapok, munkamániás vagyok, házas vagyok, van dolog a ház körül, vannak hétköznapi problémák.

Ennek ellenére napi kapcsolatban vagyok a barátaimmal és minimum kéthetente jut rájuk időm.

De ehhez az kellett, hogy találjak 2 olyan embert, akik hasonlóképpen gondolkoznak mint én és ugyanúgy fontos vagyok nekik, ahogy ők nekem.

Ez nem egyszerű.

Én is így vagyok ezzel. Egyszerűen nehéz olyan embert találni aki komolyan veszi és tesz a barátságért. Amint kapcsolatba kerülnek annyi is az egésznek.

27N

Egyre inkább azt látom, hogy az emberi kapcsolatok fontossága csökken, és nincs kellő igény a mélyebb kapcsolatokra. Ez pedig sorra szüli a felületes ismerősségeket.

Az embereknek idejük, energiájuk sincs mindig kellően egy komolyabb barátság fenntartására, vagy akár kialakítására, illetve azt is gyakran látom, hogy egyszerűen eldobnak valakit, amint már nem származik hasznuk abból az emberből. Zárkózottabbak, gyanakvóbbak is lettek helyenként az emberek, pont az előző miatt.

Nekem is világéletemben 2-3 közeli, igaz barátom volt, és több haver, de mostanában sorra kopnak ki az emberek az életemből. És sajnos azok, az igaz barátok is. Egyikük olyan volt, mintha a nővérem lett volna, de amióta pasija, pár hónapja jegyese van, sosincs rám ideje. Üzenetekre is min. 3 hónaponként válaszol, és az utolsó megbeszélt találkozásokat is az utolsó pillanatban mondta le, nem is konkrét indokkal.

Szóval átérzem a helyzeteteket, de mégis vegyes érzéseim vannak. Mármint, egyrészről szeretnék új embereket megismerni, hogy végre legyen igaz barátom, akire lehet számítani, hogy felpezsdüljön a szociális életem, legyenek programjaim, kimozduljak végre, meg ilyenek. Csak közben ott van az, hogy több rossz tapasztalatom van mostanság, mint pozitív, nincs is kedvem megint úgy végezni, hogy engem dobnak el. Az írogatáshoz sincsen már kellő energiám, főleg, hogy a személyes találkákra, programokra lenne inkább igényem.