Barát,csalódás,vers?

Ha nem te írod a szivedből akkor minek a vers

Találj ki vmi mást is esetleg, amit te nyújtasz

En tiszta bugyutát írnék, így első blikkre mondjuk ilyesmit:

Azt hittem a szemeidben hogy magamat is látom

Azt hittem a hangodban magamat is hallom

Azt hittem a mosolyod az én mosolyomnak is szól

Ahogy a te szomorúságod az én lelkembe is hatol.

Azt hittem valahogy te vagy én, vagy én vagyok te

És mi örökre tartozunk össze.

De ahogy változnak az évszakok

az éjjelek és a nappalok,

Talán észre sem vesszük, amikor ellopnak tőlünk egy napot

Talán nem is látjuk meg néha azt

Ami elveszik vagy kialszik

Vagy amikor egyik pillanat végetérve elmúlik.

Talán nem is tehetünk arról

Mikor hirtelen már minden csak emlék

Talán elfeledkezünk arról

Hogy nem minden egy emlék.

Néha megbántjuk egymást talán akarva, talán akaratlan

De eddig mindig bíztam abban, hogy kapcsolatunk halhatatlan.

De bevallom neked őszintén és ne érts félre, de úgy érzem sajnos valaminek vége.

Talán utolso pislákoló remény vagy szalmaszál tőlem ez a pár sor,

Hogy talán még hihetem azt, hogy velem vagy, és nem máshol.

Talán bízhatok még abban hogy számítok valamit neked

Es amit tettél valójában nem ellenem tetted.

De néha szembe kell nézni lehet a valósaggal

Hogy nekem akartál ártani aljassággal.

Néha nem szabad elfutni és menekülni, hanem meg kell állni és farkasszemet nézni.

Bennem a remény a bizalom hogy talán nem jól látom, talán rosszul hallom, hogy ez nem lehet.

Én szívvel lélekkel bíztam tebenned.

Fájó tud lenni rádöbbeni arra

Hogy aki az eletem része, nekem a rosszat akarja.

Lehet én nem egy barátot veszítettem.

De te veszítettél egy igaz szívet, engem.