Az életünkbe visszaszivàrgó baràtok?Vannak ilyen megtapasztàsaitok?

Egy rakat ilyen ismim van en ks ilyen vagyok.

Van akit 6 éves koromtol is.erek hol írunk egyutt vagyunk hol nem

Hónapokig évekig se.

Mindig mindenkivel ugyanugy ugyanott folytatjuk ahol abbahagytuk.

Szokott ilyen lenni, igen. Én soha nem vagyok ilyenkor elutasító, de a kapcsolat már többet nem lesz olyan, mint előtte volt, a tüske mindig ott marad. Úgyhogy általában megmaradunk ismerősnek, ha olyan a helyzet, esetleg beszélgetünk egy kicsit, de ez már nem barátság.

Más a helyzet akkor, ha az illető nem "dobott", hanem megváltoztak a körülményeink, és emiatt egyszerre távolodtunk el egymástól. Jellemzően ilyenek pl. a volt osztálytársak. Ilyenkor sem lesz már a barátság olyan, mint régen volt, de azokban a ritka esetekben, amikor találkozunk, nagyon mélyen és bizalmasan tudunk beszélgetni.

A 2-es kommentedre reagálva, amúgy a legtöbb ember ilyen sajno. Talán én is. A régi barátok egy idő után unalmasak lesznek, az új ismeretségek pedig izgalmasak. Aztán amikor az újakat is kezdi megszokni, elkezd a régi hiányozni.

Egy bizonyos szintig ez egy természetes folyamat, az ismeretlen mindig izgalmasabb, de amikor már odáig fajul, hogy a régi barátot teljesen elhanyagolja az új kedvéért, akkor nem érdemes tovább teperni utána. Én legalábbis nem szoktam. Hátralépek, nem keresem többet, menjen Isten hírével. Ilyenkor mindig az a forgatókönyv, hogy néhány hónap múlva felbukkan újra (gondolom, az új öribari is kezdett unalmassá válni), de ha a bizalom egyszer megszakadt, annak már annyi.

Rám ha évek mulva is ír valaki, nekem semmi bajom nincs vele.

Ha gyökerek irnak rám évek mulva akkor csak felmérem hogy változptt e de általában ugyanolyan szánalmak maradnak mindig.

Pl anno mindig sirt nekem egy sráchaverom hogy kidobta ez a nő meg az a nő is(dehát egy nárci vadbarom de csodálkozik rajta), évek múpva beszélunk mit ad isten megint épp kidobta vki🤣

Vagy van egy nyominger ráchaverom tinikorbol mindog unalmas monológjai voltak, erre tizenévek után beszélünk, és megint neki áll olyan témáknak pl hogyan főz teát es örakig hallgatom a monologjait tiz ev után is, hogy neki ezek a legnagyobb sztorijai amik vele történtek a 10 év alatt🤣

Aztan volt kollega egyutt dolgoztunk minden nap 7 kor kezdés, halálunalom végre mehetunk haza kb ilyen munkahely.

En eljottem voltam streaptase bárban táncos is kint, aztan dolgoztam kastélyban is (takarítás), hatalmas szerelmek közben gyakoroltam autöt vezetni rengeteg élmény meg rendőrüldözéses sztorik is, aztán hazajövök volt kollegám meg még mindig ugyanugy ugyanott ugyanazt csinálja, mint aki beragadt volna vmi párhuzamos világban 7 kor kezdés, a melo a halál 4 kor végre haza🤣

Elbeszélgetek ugyan én ezekkel is, semmi bajom velük, de nem sírok ha épp nem írkálunk hónapokig se🤣

"talan azert is nem egetnek fel hidakat maguk mogott az ilyenek,mert van eset hogy visszaternenek foleg ha csalodnak olyanokban akik miatt hanyagolnak bennunket"

Ez egy nagyon igaz mondat!

....Valaha ő maga is bevallotta, hogy a legjobb barátja (is) voltam, aztán megismert új embereket, magasabb pozícióba lépett a munkájában, gazdagabb lett, és én már nem számítottam. De azért időnként megjelent hogy megnézze élek e még. Mindig akkor amikor nem volt párkapcsolata.

Mert olyankor jó elővenni a régi "barátot". Ahányszor pofára esett a párkapcsolatait tekintve mindig megjelent, de szigorúan "csak barátkozni" (másban is benne lett volna, de én nem akartam) akart. Közben meg nem képes bevallani önmagának, hogy minden egyes alakalommal tévedett amikor mást választott helyettem.

Nem sokszor akadt erre példa, viszont mindig más volt a kimenet.

Akadt olyan, akivel jobb is lett a kapcsolat, mint előtte, olyan is, ahol nem változott semmi, de olyan is, ahol kimondottan rosszabb volt, mint előtte. Pedig nem oktalanul szakadt meg a barátság.

Ha nem valami nagyon gáz dolog történt, mindenképp nyitott vagyok arra, hogy megpróbáljuk újra, kicsit érettebb fejjel gondolkodva. Viszont, nem felejtem el, ami az előtt történt, és picit óvatosabb vagyok. Pl. nem osztok meg vele mindent apró részletezéssel, ami azóta történt, hogy nem beszéltünk, hanem inkább eleinte ismerősként állok hozzá, majd szépen lassan térünk vissza, ha lehet, a régi dinamikánkhoz.