Ilyenkor mitévő legyek, hogy lehet ezen túljutni?

Sosem hittem a férfi nő barátságban, amíg 2 évvel ezelőtt meg nem ismertem egy nőt, akivel számomra meglepő módon önfeledten tudtam úgy viselkedni, mint bármelyik haverommal még se akartam többet tőle. Ő is hasonlóan volt velem így az elmúlt 2 év alatt egy erős, jó barátság alakult ki köztünk. Megjegyzem sosem jutott eszembe, h ebből több legyen, nem tekintettem rá többként,ő sem kezdeményezett sohasem.

Mèg is, most mikor megismerkedett valakivel úgy érzem, mintha elvették volna tőlem, holott sosem akartam, h az enyém legyen.Sosem tette ki minden gondolatomat, sosem okozott gondott ha hetekig össze sem futottunk, vagy napokig nem beszéltünk.

Most még is isszonyat rossz érzés ez nekem, pedig elmondta, h nem akarja, h megszűnjön a barátságunk, megromoljon, beszélni, programozni akar velem továbbra is, fontos vagyok neki.

Nem értem mi ez bennem, de megörjít, nem szabadna ezt éreznem ha sosem voltam szerelmes belé, sosem volt köztünk több. Borzalmas, h aludni se nagyon tudok emiatt.

Elmondtam mindezt neki is, sajnálja nem hitte, h így reagálok, bevallom én sem, de nem akar elveszíteni.

Igazából nemtudom mit tegyek. Volt már valaki ilyen helyzetben? Mit lehetne tenni, h ez a pocsék érzés elmúljon, de őt se veszítsem el?

Nemtudok ezen túljutni.