Barátkozásban van egy súlyosan bevésődött problémám. Hogy lépjek túl rajta?
Kicsi koromban azt tanították nekem, hogy ha fiúkkal barátkozom, akkor b*zi vagyok, ha lányokkal, akkor meg rögtön azt gondolják, hogy akarok tőlük valamit (nyilván többet).
Emiatt soha nem voltak barátaim, mert
- fiúkkal nem barátkoztam, hiszen nem akartam, hogy b*zinak csúfoljanak.
- olyan lányokkal, akik nem tetszettek, nem barátkoztam, mert nem akartam, hogy félreértsék.
- olyan lányokhoz, akik tetszettek, amúgy se mertem volna szólni.
Talán hihetetlen, de ez a dolog felnőtt korra is megmaradt, és nem tudom, mit kezdjek vele.
válasza: válasza:Sajnos nem emlékszem, hogy ki tette a fejembe ezeket. Általános iskolában már megvolt, azt tudom.
Hogy azzal barátkozzak, akivel jól kijövök, ott bukott, hogy a kérdésben említett probléma miatt nem igazán tudok szóba állni senkivel, mert kényelmetlen számomra egyik vagy másik esete miatt.
Én magam nem találom furcsának mások barátságát. Szeretnék én is olyat, ezért a kérdés.
válasza:Próbáld figyelmen kívül hagyni ezt a dolgot.
Te is tudod, hogy hülyeség amit "elültettek" benned. Irtsd ki!
Szerezz barátokat! Ha megszokássá vállik az, hogy másokkal beszélgetsz, és "társasági ember" leszel, folytathatod a dolgot a lányokkal.
Elsőre nagyon gáz lesz a dolog, tudom, voltam hasonló helyzetben, de "Ismétlés a tudás anyja." :)
Nincs veled semmi baj, csupán kimaradt egy nagyon fontos rész az életedből, de ezt pótolhatod, van rá lehetőséged, szóval hajrá!
válasza:Valamelyest átérzem a helyzetedet. Általános iskolában volt egy nagyon jó barátom (még mindig az). Barátok voltunk, teljesen normálisan viszonyultunk egymáshoz.
A többi gyereknek soha nem volt ezzel semmi problémája, vagyis nem lett volna, ha nincs egy nagyon kedves "tanár"néni, akinek nem tudom mi baja volt, de valahogy erre a dologra irányította mindenki figyelmét. Például az óráján csak és kizárólag mi kettőnket ültetett el (5ös tanulók voltunk a magatartásunk és példás volt). Azokon a heteken, amikor szünetekben ő ügyelt ránk, ha egymással beszéltünk a barátommal, akkor mindig ránk szólt, és mindig elküldött minket az udvar két külön sarkába két külön társasághoz. Konkrétan eltiltott minket egymástól. Természetesen lassan a többieknek (akikkel jóban voltam) is feltűnt ez a sok rendreutasítás, és ők is elkezdtek kétértelmű megjegyzéseket mondogatni. (Csodák csodája teljesen normális érdeklődésű emberek lettek belőlünk 1-1 barátnővel az oldalunkon.) Akkor még zavart, mert nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet.
De mára már megtanultam egy nagy okosságot, aminek az elsajátítását Neked is javaslom kedves Kérdező. Mégpedig, hogy magasról sz*rd le mások véleményét! Ha a családod barátaid (remélem azért lettek barátaid) kritikával élnek, akkor azokra oda kell figyelni, de azokat sem kell mindet megfogadni, csak amit jónak látsz, amit a saját értékítéleted befogad.
Te egy egyéniség vagy. Miért élnél mások szabályai szerint? Olyanoké szerint, akik semmit sem tudnak rólad.
Ezt az elvet valld magadénak, és gyakorold a barátkozást. Járj el társaságba, beszélgess az emberekkel. Ebből a fóbiából csak akkor fogsz kigyógyulni ha teszel ellene. Nem kell mindenáron görcsösen barátkozni, csak légy laza, és hagyd hogy vigyen magával az ár.
Mindez teljesen igaz a csajozásra is. Ugyanígy járj el. Közhelyesen hangzik, de tényleg igaz: ha azt akarod hogy valami menjen gördülékenyen, azt gyakorolni kell. Bármely tevékenységre és élethelyzetre igaz ez a megállapítás. Szóval hajrá!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!