Légyszíves mondtok ötleteket nekem, hogy mit csináljak? (Ja és nem tudom melyik kategóriába rajtam a kérdést, szóval ebbe tettem. )

Más típusú emberek vagytok. Én is olyan vagyok kb. min te, csak felnőtt verzióban. Én a te korodban valahogy elvesztettem az ilyen barátaimat, leépítettem őket, mivel nem nagyon tudtam kezelni a helyzetet, (és nem ismertem hasonló személyiségű embert, akitől tanácsot kérhettem volna) hogy minden apróságon megsértődnek, és azt várják, hogy ne legyek őszinte, ne önmagam legyek.

Most felnőtt fejjel azt tudnám tanácsolni, hogy mivel ennyire mások vagytok (és ez a pubertással majd csak erősödik), ne számíts hosszú vagy legalábbis tartalmas barátságra. El kell döntened, hogy vagy ráírsz, megbeszélitek, és innentől kezdve csak csevegni fogtok, együtt kosaraztok pl., tehát haveri szinten marad a kapcsolatotok, jól ellesztek egymással, vagy megbeszélitek a mostani konfliktust, marad minden a régiben, de akkor vagy neked kell változtatnod a személyiségeden (amit abszolúte ellenzek), vagy neki (amit szintén). Az ideális az lenne, hogy tudjatok kompromisszumot kötni, de a ti korotokban ez nem valószínű, hogy sikerülni fog. (nem lenézésből írom, voltam ennyi idős, plusz pszichológiát, gyermekpszichológiát tanulok:)

Nehéz lesz, de ezt a döntést csak te tudod meghozni, és remélem, hogy a legjobb belátásod szerint cselekszel. Mindenesetre a jövőben inkább hozzád hasonló emberkékkel alakíts ki kapcsolatokat, és akkor nem lesznek ilyen problémák. Ellenkező esetben, beilleszkedhetsz az olyan típusú eberek közé, mint amilyen pl. a barátod, de ez hosszú távon erős frusztrációhoz vezethet.