Van egy ismerosunk es elszokott hozzank jonni de nekem sosincs temam ez illetlenseg? Ferjemmel szoktak beszelgetni en meg hozzaszolok de csak par szot . Es nem azert mert ne kedvelnem

Ez nem illetlenség, egyszerűen Te ilyen vagy.Ha mások miatt zavar , akkor szerintem nyugodtan elmondhatod adott helyzetben , hogy nincs problémád a másik személyével, csak Te nem tudsz hozzászólni az adott témához, illetve, hogy Te ilyen "félrevonulós " vagy.Normál esetben a másik ember ezt meg fogja érteni , és ezek után nem fogja esetleg félre érteni a viselkedésedet.Még az is elképzelhető ezek után, hogy felszabadultabb leszel, és már nem is érzel ösztönzést a "félrevonulásra".

Gyakran megesik, hogy ha kimondjuk azt ami van, már valamelyest megszabadulunk az adott félelmünktől.

Én magam is ilyen "félrevonulósabb" voltam sokáig.Sokan félreértelmezték a viselkedésemet.Volt aki azt gondolta, hogy nem kedvelem, volt aki azt gondolta, hogy megjátszom magam , lenézem, a másikat, és még sorolhatnám.Miután elmondtam , hogy miről van szó, a többségük , sokkal barátságosabb lett ezután, és én magam is lazábban viselkedtem velük.

A spiritualitásban jártassak közül sokan azt mondanák, hogy , "fogadd el magad olyannak amilyen vagy ".Ebben nagyon nagy bölcsesség van, de sokkal könnyebb kimondani , mint megvalósítani.No meg félre is érthető ez az egész.

A legtöbben mindig kicsit mások szeretnénk lenni mint ami valójában vagyunk, és állítólag ebből származik a legtöbb bajunk.Volt egy ismerősöm aki látszólag teljesen az ellentétem.Mint említettem én is "félrevonulósabb vagyok ", ő viszont egy olyan központi figura . Könnyen lazán kommunikál, bárhol bármikor.Valamilyen szinten irigyeltem, kicsit olyan szerettem volna lenni mint ő.Aztán egy alkalommal egy őszintébb beszélgetés kapcsán elmondtam neki, hogy egy kicsit irigylem azért amilyen, a lazaságáért , könnyedségéért, stb. Erre ő azt mondta, hogy neki sokszor már elege van ebből a szerepből.Ugyanis, sokszor könnyed , tud lenni és szereti is olyankor a központi szerepet, viszont a környezete annyira megszokta már tőle ezt, hogy "elvárják tőle" hogy mindig ilyen legyen.Azt mondta ez az ismerős, hogy már nem akar tovább ilyen lenni, szíve szerint inkább háttérbe vonulna. Azt is mondta, hogy ő meg engem irigyel, úgy szeretne élni mint ahogyan én . Hát nagyon ledöbbentem.

Leginkább azon döbbentem le, hogy eszembe jutott , hogy mennyire igaz az , hogy mindenki más szeretne lenni mint ami valójában. "a sas tigris szeretne lenni, a tigris meg repülni szeretne mint a sas" . Hát ilyenek vagyunk.

Biztos nem véletlen , hogy ilyen "félrevonulósabb" vagy.Egy "félrevonulósabb" ember biztos másképp látja a világot mint mondjuk egy" központi nagy dumás figura".Te olyan dolgokat is észre veszel amit az a másik "típusú" ember talán nem is sejt.Ha ezeknek a "különbségeknek "a lényegét megértenénk és megfelelő módon megfelelő helyen használnánk, akkor szerintem az ilyen két különböző "típusú" ember nagyon jól kiegészíthetik egymást.

Lehet érdemes lenne megvizsgálnunk, hogy miért is akarunk valójában mások lenni.Én aki visszahúzódóbb vagyok , talán azért irigylem a "központi figurákat", mert ők több figyelmet kapnak, látszólag sikeresebbek.?

Igen , ..csak a következő kérdés az, hogy vajon ez a fajta figyelem , ez a fajta siker ad e az embernek igazi nyugalmat ?! Valószínű , hogy nem .Tudom!Attól , hogy "visszahúzódóbb " vagyok az még önmagában szintén nem adja meg a nyugalmat.Ezzel pusztán csak azt akartam érzékeltetni, hogy úgy tűnik, hogy nem nagyon érdemes túl nagy energiát abba fektetni, hogy "más milyenek legyünk mint amik vagyunk".Legalább is az említett formában nem.