Vajon miért távolodott el tőlem?
Egy lányról van szó. (Én fiú vagyok.) Már az egyetem kezdete óta ismertük egymást, de igazából csak tavaly kezdtünk el összebarátkozni. (most harmadévesek vagyunk)
Tavaly júniusban egy vizsgára vártunk közösen, és nagyon jól el tudtunk beszélgetni. Az is szimpatikus volt benne, hogy mennyire közvetlen és kedves. Én általában nem igen bonyolódom beszélgetésekbe a többiekkel, és mások se velem. Akkor kiderült, hogy egy szakirányra megyünk, így sok közös óránk lehet. Így is lett, a többi félévvel ellentétben, most szerencsésen jöttek össze az óráink. Több órán is egymás mellett ültünk, és legtöbbször ha összefutottunk, mindig szóváltásba elegyedtünk. Ő nagyon sokat segített nekem sok mindenben, amit én megpróbáltam viszonozni, amikor csak tudtam.
Az a gond, hogy egy idő után úgy éreztem, hogy akár több is lehetne belőle, ha nem lenne épp pasija. Igazából először éreztem azt, hogy nem egy teljesen elérhetetlen lányt kergetnék.
Egyszer aztán egy cégnél voltunk látogatóban az iskolával, akkor az ottani előadás közben észrevette, ahogy figyelem őt (akkor távolabb ültünk egymástól), és olyan furcsán nézett, mintha érezte volna, hogy nem csak barátként tekintek rá. Visszafelé az úton egymás mellett ültünk a buszon, és beszélgettünk. Furcsa, de valahogy a betegségeinkről kezdtünk el beszélni, és elmondta, hogy ő mennyit szokott betegeskedni, és kiskorában is mennyi "baj" volt vele. Először örültem, hogy megosztja velem ezeket a dolgokat, de később arra jutottam, hogy talán "elrettentésül" mondta ezeket, bár lehet csak bebeszélem magamnak.
Lényeg a lényeg, az idei félévben már alig beszélünk, igazából csak egyszer tudtunk. Ha közös óránk van, akkor sem ül mellém, vagy a közelembe. Pedig a szünetben még, a mikor felajánlottam, hogy elcserélek vele egy órát, mivel neki ütközés volt, akkor arra hivatkozva nem fogadta el, hogy amellett, hogy ne kelljen átrendeznem az órarendem, jobb lenne, ha azon az órán is együtt lennénk.
Most a napokban is kérdeztem valamit tőle facebook-on, és azóta sem válaszolt, pedig látta az üzenetet. Azelőtt mindig válaszolt.
Mit gondoltok erről? Egyszerűen csak rám unt? Vagy talán a lehetséges érzéseim miatt távolodott el?
válasza:Az egyetem egy olyan közösség, ahol a barátságok igen illékonyak. Nem nevezném ezt érdekkapcsolatnak, egyszerűen csak nincs benne annyi, mint egy valódi barátságban. Nekem volt két évfolyamtársam, akik éveken át folyton együtt lógtak, aztán egyik félévben valahogy nemigen voltak közös óráik, és onnantól egyikük sem erőltette a dolgot. Persze ez nem zárja ki a valódi emberi kapcsolatok kialakulását.
Ha jól értem, akkor ezzel a lánnyal már igen hosszú ideje húzódik az ismeretségetek. Talán soha nem akart tőled semmit, talán várta volna, hogy közeledj, de nem tetted és megunta a várakozást. Nekem úgy tűnik, hogy érdektelenné váltál számára. Van most valakije? Ha nincs, megpróbálkozhatsz kicsit direktebb módon visszakerülni a pikszisbe. Próbáld elhívni valahova, kérj tőle jegyzeteket, vagy valami, ami kapcsán újra fel lehet vennia fonalat. Egy konkrét kérdéssel az a baj, hogy "lejár a szavatossága". Egy hét után már feleslegesnek érzi a választ, mert biztos megtudtad máshonnan.
Az hogy egyetem kezdete óta ismerem, az azt jelenti igazából, hogy egy szakra és évfolyamra járunk, de egészen a múlt félévig szinte sosem volt közös óránk, valahogy mindig úgy sikerült kialakítanunk az órarendünket, ezért csak elvétve váltottunk néha szót.
Egyébként már régóta van pasija, és egyszer hallottam, amint a barátnőivel beszélt, hogy már várja, hogy eljegyezzék, ezért is nem közeledtem felé úgy.
Egyszer gondoltam, hogy elhívom múzeumba, vagy valami ilyesmi helyre, de pont előtte derült ki, hogy nem nagyon szereti a múzeumokat, valahogy szóba jött, és azután már eszem ágában sem volt, másféle elhívással meg a pasija miatt nem próbálkoztam, nem akartam beletolakodni a kapcsolatukba.
"Egy hét után már feleslegesnek érzi a választ, mert biztos megtudtad máshonnan."
Még nincs egy teljes hete. :)
Azért egy "Bocsi, hogy nem válaszoltam, végül meglett a válasz?" vagy valami jól esett volna. Én mindig visszaírtam neki.
És amúgy az a kérdés eléggé tág volt, nem túl konkrét, ezért nem is tudhatja, hogy konkrétan mi nem volt világos, erre is rákérdezhetett volna... De még mindig nem írt vissza.
Mindegy, igazából már nem számít, mert tényleg megtudakoltam mástól, csak furcsa, azelőtt nem volt ilyen.
válasza: válasza:Például az iskolai szünet. :)
Most megint írjak rá facebook-on?
#5
Nem is a kapcsolatát akarom bolygatni, csak örülnék, ha megmaradna az a baráti viszony, ami a múlt félévben is meg volt, mert jó vele beszélgetni, és sokszor számíthattam rá.
válasza: válasza:Persze, meg lehet próbálni visszaszerezni a barátságát. De azért két dologra felhívnám a figyelmed. Tisztázd le magadban, hogy valóban csak a barátságára vágyol-e! Te magad írtad, hogy el tudnál képzelni többet is. Nem lehet, hogy csak magadat áltatod azzal, hogy beéred a barátsággal? Másrészt meg emberi kapcsolatok terén ami nem megy, azt szerintem nem kell erőltetni. Nekem volt egy évfolyamtársam, akivel néha elbeszélgettem, elröhögcséltünk, stb, de részemről ennek nem volt jelentősége. Ő viszont kinevezett egyik jóbarátjának, és ebből valahogy nem engedett, hiába próbáltam tudtára adni (persze nem nyíltan, mert az nagyon bántó), hogy én igazából nem sorolom őt a hozzám közelálló emberek közé. Biztos, hogy én is magamnak való vagyok, de azóta is elég negatívan gondolok arra a csajra, amiért rám akaszkodott.
32F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!