Ilyen könnyen eldobható a legjobb barát?
tudom, hogy 2 év nem soknak számít barátságoknál, de nálunk ez az idő legjobb barátnőmmel nem 2 év, hanem egy életre szóló élmény és barátságnak tűnt.
Voltak régi barátnői, azokkal már csak néha-néha beszélt, de velem rendszeresen, és ha tehettük, hetente tböbször találkoztunk, nagyon sok belső, titkos dolgunkat elmondtuk a másiknak, és igyekeztünk segíteni is. Nagyon sokat is sikerült megbeszélni egymás között, és nem csak a lelkünknek tett jót a beszélgetés, hanem változtunk, formálódtunk, felnőtté váltunk együtt - ha lehet ilyen túlzásokkal élnem.
mindketten egyidősek vagyunk, 24 évesek. Nagyon felelőtlen, gyerek életet éltünk, sok hasonlóság is van bennünk, ezért is volt könnyű a másikon segíteni, mert tudtuk milyen ilyennek lenni...
Azóta én rendszeresen elkezdtem dolgozni, eldöntöttem, hogy vele vagy nélküle de változtatok az életemen, és egy határozottabb, erősebb egyéniség lettem.
Ő maradt a saját sarában, nyalogatja a sebeit, már nagyon nagyon hosszú évek óta...
Mint írtam sok mindent megosztottunk egymással, tapintatosan segítettünk a másikon, és csak akkor segítettünk, hogyha igényünk volt rá, illetve hogyha saját magunk ismertünk fel dolgokat, és akartunk rajta változtatni. Ez azt jelentette, hogy egymás szemébe kéretlenül SOHA nem mond(ha)tuk meg, hogy figyelj szerintem nem kéne ezt tenned, mert ez nem jó... stb..
Aztán én elkezdtem bátorkodni, miután én már eléggé sokat fejlődtem, hogy most már meg kell mondanom neki, hogy mi nem jó, mert még mindig nem történt semmi változás, és csak neki akarok jót. Emiatt, hogy kinyitottam a számat, ő egyből elkezdte sértésnek felvenni, és azt mondta: többnek hiszem magamat nála, és szerinte nem is passzolunk össze. Ezt mind azért mondta, mert mertem neki elmondani a gyengeségeit? amiket amúgy is észre vett (volna)...
szóval a mi kapcsolatunk mély, de közben pedig mégse lehettünk őszinték egymáshoz?
nem értem az egészet. Nekem ő fontos, az egyik legfontosabb ember, ezt sokszor elmondtam neki...
ti hagynátok a francba az ilyen embert? vagy hogyan hoznátok helyre?
válasza: válasza:volt amikor kérte, és mondta hogy mondjam el mit gondolok róla.
Akkor elmondtam neki őszintén... de én pl mindig igényeltem, hogy mondja el, megszoktam köszönni a negatív építő jellegű kritikát. Ő azt mondta, hogyha más megmondja a gyengeségeit, akkor annál inkább nem akar rajta változtatni, mert ő így érzi jól magát - ezt mondja.. de közben mondja, hogy neki nem jó így élni, mert folyamatosan kudarcot vall az életben. A saját szakmájában (grafikus) nem lehet semmit se rábízni, még pénzért se, mert nem képes megcsinálni. Nem hogy időre, de úgy egyáltalán.... én az állítólag legjobb barátjának se készít el semmit se. ígérget szépet jót, és utána cserben hagy, nem segít...
nem várom el, csak ne ígérjen.
szerinte ezt is elkéne fogadnom, hogy nem képes dolgozni.
úgy gondolom, amit szeretnék, azt nem magam miatt szeretném, hanem érte szeretném. Nem szeretem látni, ha valaki szenved, pedig sokkal többet tehetne, sokkal többet ér annál, amit épp csinál. Én ösztönözni, és fejleszteni akarom magam és mást is...nem hiszem, hogy rólam szól, inkább arról, hogy könyedebben tudjon élni, jól érezze magát a bőrében, és élvezze az életet.
Sajnálom, hogyha ez elől menekül el valaki... eddig befogtam a számat, nem mondtam el neki, hogy mi az ami visszahúzza, ha mondta magától, mindig 100%osan ott voltam és segítettem, órákon át beszélgettünk lelki dolgokról, sérülésekről, és együtt tettünk érte... de már nem ott vagyok ahol ő, és ettől nem vagyok több, se jobb, viszont már nem nyalogatom a sebeim, már nem szorulok sajnálatra se megvetésre, inkább a magam ura akarok lenni, és magam akarom irányítani az életemet.
Ezt szerettem volna neki is valahogy átadni..
válasza: válasza:Ha nem fogadta el az építő jellegű kritikát a legjobb barátjától,akkor ez a kapcsolat nem is volt olyan mély,mint gondolod...ne sajnáld.
Majd az élet megtanítja bizonyos dolgokra.
Tudod,az okos ember nem a saját kárából tanul.
válasza:Az emberek valtoznak. Te megvaltoztal, nyilvan nem fogsz tudni a legjobb baratja lenni, mert o nem azt igenyli amit te adni akarsz/tudsz.
Nincs ebben semmi baj.
válasza:Mi is veletek egyidősek vagyunk,annyi különbséggel,hogy kisiskolás korunk óta vagyunk a legjobb barátnők. Hát igen,a kisgyerekek egy kaptafára vannak;meg még nagyjából a tinik is,de most huszonéves korunkra kijöttek a különbségek. Én egyetemre járok; szórakozni; "csavarogni" szeretek,míg ő a párjával elvan a négyfal között és már babát szeretne... Mind a kettőnknek más irányba tart az élete,más érdekli és a hétköznapokban megtaláltuk azokat az embereket,akikkel hasonló az érdeklődési körünk... Tartjuk a kapcsolatot,találkozunk is,de a napi szintű kapcsolattartást nem erőltetjük....
Szerintem fogadd el,hogy különváltak az útjaitok. Ilyen az élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!