Volt már részetek fiú lány barátságban? Írnátok történeteket?

Elég sok volt. Egy időben több lány barátom volt mint fiú.

2 lány barátommal ugyan abba az általánosba jártunk de akkor meg nem ismertük egymást, aztán ugyan abba a középsuliba kerültem velük és valahogy össze barátkoztunk. Nagyon jóban voltunk de már nem tartom velük a kapcsolatot.

Voltak aztán még az általános sulis osztályba páran akikel nagyon jóban voltam de velük se tartom már a kapcsolatot.

Végül még a volt barátnőm által ismertem meg pár csajt, velük is nagyon jóban voltam :D de miután szakítottunk barátnőmmel egyre távolabb kerültünk egymástól.

Szal mostmár 1 sincs.

Barátkozni sok lánnyal barátkoztam már az évek alatt, de nem mindegyik sült el jól és nem mindegyik bizonyult tartósnak.

Mára három olyan lány van, akit ténylegesen a barátomnak mondhatok.

Egyiküket még a gimiből ismerem. Akkor még nagyon kiszámíthatatlan volt a viszonyunk, néha tök jól megvolt közöttünk az összhang, sokszor pedig pitiáner hülyeségekkel tudtuk felcseszni egymás agyát és elhordtuk a másikat mindennek. Kissé csodabogarak voltunk mindketten.

Az érettségi után eléggé eltávolodtunk és nem is kerestük egymást 1-2 évig, aztán tavaly év elején vettük fel egymással ismét a kapcsolatot. Egy kávé mellett megbeszéltük, hogy régen eléggé hülyék voltunk mindketten, de alapjáraton bírjuk egymást, úgyhogy megpróbálhatnánk feléleszteni a régi jó viszonyt, csak ezúttal felnőttesebb hozzáállással.

Így is tettünk és azóta se történt semmi gáz. Hetente-kéthetente megbeszélünk egy-egy találkozót és vagy ketten, vagy többedmagunkkal lógunk valamerre. Már nem kapunk össze minden hülyeségen és toleránsabbak vagyunk egymás furcsaságaival, szóval én bizakodok, hogy a jövőben is tudjuk tartani ezt a szintet :)

A másik két lányt a gimi után ismertem meg, egy két éves OKJ-s képzés keretein belül.

Az egyikükkel nagyon hamar ki tudtam alakítani egy jó kapcsolatot, mert laza volt, barátságos és nagyon nyitott az új emberek megismerésére. Nem kellett sok hozzá, hogy egymás bizalmasai legyünk és a képzés végére már az egyik legjobb barátommá vált.

Egy beszélgetésünk alkalmával megdumáltuk, hogy azt szeretjük annyira egymásban, hogy gond nélkül tudunk hülyéskedni, lelkizni és a világ nagy dolgairól csevegni a másikkal és mindkettőnk csak kevés embert ismert eddig, akivel mindhárom dolgot ilyen szinten tudta volna folytatni.

Továbbá én egyébként is szeretem, ha van egy határozott, erős jellemű ember a környezetemben, mert én magam hajlamos vagyok sokszor szétesni és ilyenkor nem árt, ha van valaki, aki érzelmileg kicsit helyrerak.

Na, ez rá pontosan igaz volt és megszámolni se tudom már, hogy hányszor segített át, néhány nehezebb időszakon. Sokszor már tényleg olyan volt, mintha kicsit a második anyám lenne :D

A harmadik lánnyal is egészen bizalmas kapcsolatot tudtunk kialakítani az évek során, viszont ő már sokkal zárkózottabb, görcsösebb jellem, mint az előző leányzó, így vele jóval több ideig tartott a barátkozós folyamat.

Mára már úgy gondolom, hogy elértem az áttörést, viszont a lelki bajaiból adódóan, még mindig képes csippcsupp dolgokon kiakadni és megsértődni, szóval vele nem mindig tudok olyan felszabadultan hülyülni, mint az előző két egyénnel.

De azért próbálom megtalálni az egyensúlyt :D

Bocsika, ha nagyon hosszú lett.

23/F

Nekem volt egy fiú, aki évekig a legjobb barátom volt,legalábbis annak tartottam... de mára eltűnt az életemből. Volt még 1-2 haverom,de az a benyomásom,h NŐ és FÉRFI közt nem igen lehet barátság...azok közt lehet,akik nem tekintenek nőként,férfiként a másikra...mert onnantól már valamelyik fél többet fog akarni. Bármennyire is szeretek fiúkkal barátkozni, mert sok dologban jobban megértenek, mint a lányok, nem tudok, mert eltűnnek, többet akarnak, stb.

23L