Hogyan változtathatnám meg a hozzállásomat és a viselkedésem?

Állítólag szeretnek engem az emberek, de én mégsem érzem így. Állandóan sajnálom/sajnáltatom magam. Még ha az orrom alá tolják, akkot sem veszem észre a jó dolgokat.Úgy gondolom, hogy nekem mennnyire sz*r az életem, pedig egyáltalán nem az. Tipikus magyar mentalitásom van. Várom a sült galambot, nem közeledek és nem megyek oda senkihez. Ha nem foglalkozik velem egyszerre több ember, akkor depis leszek, és még inkább sajnálom magam. Borzasztóan önző, fukar és irigy vagyok. Van egy 6 fős úgymond baráti társaságunk, ami egyáltalán nem kötött, tulajdonképpen nem is ismerjük belülről egymást. Ők tavaly próbáltak "jobb útra terelni", de miután undorító megnyilvánulásaim voltak velük szemben felhagytak vele, és azóta nem is próbálkoznak, mert nem akarnak az én szintemre süllyedni. Unják már a gusztustalan viselkedésemet, amit meg is értek. Amikor szomorú vagyok, akkor az ő támogatásukat próbálom kicsikarni, viszont amikor vidám vagyok akkor lenézem őket. Amúgy nem tudom mire fel. (Egy biztos forrásból tudom, hogy ezt gondolják rólam, és nagyon jól látják a helyzetet.)

Minden gonoszságomat felvállalom és tudom, hogy egy féreg vagyok.

A kérdés viszont az, hogy ezt a rengeteg gonoszságot el tudom-e hagyni, és "új életet" tudok-e kezdeni"?

Azért nem terveztem álszent pálfordulást véghez vinni, és Terézanyát játszani.

Valamint meg lehet-e javítani ezt a barátságot, és el lehet-e felejteni 16 év g*c*ségét?

Bocsánat, de nem találtam magamra jobb kifejezést.

16/L