Mit tegyek a barátnőmmel? Szeretem őt, de egyre inkább bosszant a viselkedése.

Az egyik barátnőmmel nem régóta vagyunk jóban talán csak 1-2 éve. Már előtte is ismertem őt, de akkor még csak látásból. Tudtam róla, hogy pletykás, mindenkit kibeszél, szereti elferdíteni a dolgokat, kétszínű és ezek miatt próbáltam tartani vele a kellő távolságot, mert nem hiányzik, hogy folyton pletykáljon rólam meg kibeszéljen. Úgy gondoltam, hogy ez a dolog, hogy pletykás ez kiküszöbölhető azzal, hogy szimplán nem mondok neki olyan dolgokat, amiket nem akarom, hogy tudjon, mert gond lehet belőle, ha kipletykálja és barátkozok vele úgy, hogy megtartom a pár lépés távolságot. Néha elmegyek vele ide-oda és ennyi. Ehhez egy darabig tudtam is tartani magam, azonban ő egy ideje egyre inkább kezdte átlépni azt a határt, amit én meghúztam kettőnk között. Tökre mások azok a dolgok, amiket szeretünk csinálni. Ő szeret sportolni és ritkán mozdul ki otthonról, nem igazán szeret emberek közt lenni stb. Én éppen az ellenkezője vagyok. Én nem szeretek sportolni, viszont mostanság szeretek bulizni, csavarogni, kimozdulni, emberek között lenni. Konkrétan mindegy hol vagyok és kikkel, feltalálom magam csak ne otthon üldögéljek. Ez a 2 dolog okozta köztünk eleinte a kisebb konfliktusokat. Ő sportolni hívott engem, én viszont nem szeretek se futni, se kondizni, se tornázni semmi ilyesmit. Eleinte elmentem futni, de nem élveztem. Csak azért mentem, hogy a kedvére tegyek, de egy idő után belefáradtam, hogy olyasmit csinálok, amit utálok, csak azért, hogy az ő kedvében járjak és nem utána már mentem. Mikor én hívom bulizni meg emberek közé, hogy ne otthon üldögéljen mindig, akkor nem akar, mert ő nem szeret bulizni. Belefáradtam, hogy akárhova hívom sehova se akar jönni és egy idő után már nem is hívtam sehova inkább. Ő ezt szóvá is tette, hogy én soha nem hívom sehova. De hát minek hívjam, ha úgysem jön el? A másik dolog az, hogy mindig az kell legyen amit ő szeretne. Ha elmegyünk valahova egyfolytában ő akar irányítani, ő akarja nekem is megszabni, hogy merre menjünk, mit csinálunk, mi legyen a program stb. És én nagyon utálom, ha irányítani akarnak, egyszerűen menekülök azok elől az emberek elől, akiknél azt érzem, hogy irányítani akarnak. Nem birom egyszerűen elviselni és sokszor úgy érzem, hogy rángatni akar, mint egy bábut kénye-kedve szerint. Csomószor rászóltam már ez miatt, mondtam , hogy nem kell az engedélye meg hogy ne parancsolgasson majd én eldöntöm, hogy mit szeretnék csinálni és mikor, de mintha a falhoz beszélnék. Nekem sincs túl sok barátom, de neki még ennyi se, mint nekem és ezért gyakran azt érzem, hogy kiakar sajátítani. Pár hete megbeszéltem egy másik lánnyal, hogy együtt megyek vele bulizni és erre ez a másik barátnőm kb. kivallatott, hogy én mióta vagyok ilyen jóba ezzel a lánnyal. Ami a leginkább zavar, hogy rámakar kényszeríteni olyan dolgokat, amikről tudom, hogy nem szeretem és nem akarom csinálni. Pl. a sport. Folyton rámakarja erőltetni, pedig tudja, hogy bár nem vagyok elhízott, de nem vagyok egy sportember és egyszerűen nem tudja felfogni, hogy ha sportolni akar, akkor hívjon valaki mást, mert én nem szeretek sportolni. Csak neki rajtam kívül más, akit hívhatna ezért nyaggat folyton engem ezzel. És ő nem is szívesen barátkozik itt a falubeliekkel a korosztályunkból. Szerinte mindenki fura meg gáz. Nem tudom mit csináljak. Nem akarok vele rosszba lenni, de felidegesít. Nem ugyanaz az érdeklődési körünk és ő néha szinte álomvilágban él. Otthon álmodozik ahelyett, hogy kimozdulna a való életbe. Attól meg egyenesen falra mászok, hogy mindig irányítani akar.