Ismertek olyat, aki rossz viszony miatt egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán találkozik egyes családtagjaival?

Egyetlen családtagommal se tartom a kapcsolatot évek óta. Mindig csak én kerestem őket, de meguntam. Azóta se kerestek én meg elfogadtam a tényállást: nem vagyok fontos. Ők se nekem. Sose számíthattam rájuk, szóval nem változott semmi.

Anyámat meg szánt szándékkal építettem le, a legtoxikusabb ember akit valaha ismertem. Ő próbálkozik keresni engem, de nem reagálok. Mielőtt meghoztam ezt a végső döntést, az előtt az összes beszélgetésünk úgy nézett ki, hogy ő panaszkodott és sajnáltatta magát, ha nem értettem egyet, akkor én lettem elhordva mindennek. Márpedig 90%-ban nem értek egyet azzal, ahogy él és nem vagyok ezzel egyedül. Más se kíváncsi rá a családból, jó okkal. Mindenki csak addig jó ennek a nőnek, míg valami hasznot tud húzni a másik félből, lehetőleg pénzt.

Ilyen is van.

Annyiból jó, hogy nincsenek kötelező látogatások, nincs kötelező ünnepi bájolgás és sose kell költenem ajándékra. Kicsit megijeszt azért, mennyire nem bánt a dolog.

Igen, a saját családomat. Apàmat nem ismerem, amikor 6 éves voltam végleg lelèpett, de előtte se láttam sokat, szóval az ő családjàból senkit nem ismerek. Van két feltesóm, pár éve az egyikkel felvettem a kapcsolatot is, nem is tudtàk, hogy létezem. Azóta évente egyszer ír az egyik 1 sort és ennyi.

Anya testvéreit nem ismerem, mert mindkettő alkoholista, ebből adódóan az unokatestvèreimet sem ismerem, amikor gimiből ballagtam próbáltam az egyikkel felvenni a kapcsolatot, de egy kiba szott "nem"-et se kaptam válaszul. Jelenleg 2 unokatestvèremmel egy városban élek, de szerintem már ment el mellettem mindkettő az utcàn, de persze azért facen ismerősök...

Én megpróbáltam mindent, mégis leszar a rokonsàgom, szóval egy ideje nem érdekel egyik sem.