Elvált szülők, apa nélkül felnőtt emberek, gyerekek viszonya apjukhoz?

Ahogy az előttem válaszoló írja, sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek azok az ismerőseim, akiknek a szülei elváltak, mert nem ment az apa-dolog. Nekem mindig mondták, milyen szerencsém van, mert a szüleim nem váltak el...hát, ja arról szólt a tinikorunk tesómmal, hogy apám folyamatosan kritizált, verbálisan és néha fizikailag is terrorizált, értéktelennek és szrnak állítva be minket.

Eleve nehezebben oldódtam fel közösségben, és az iskolában is szorongtam pár ember miatt, erre otthon nem az várt, hogy na akkor legalább szülőktől kapok biztonságérzetet, nem. Volt, hogy főztem magamnak, annyit éreztem, hogy néz, megfordultam és ő gúnyosan mosolyogva ott állt az ajtóban "mit szerencsétlenkedsz már megint". De ez így alap volt, tehát ehhez szoktam hozzá.

Bocs az offért, és az eltérő tartalmú válaszért, de sajnos lehet úgy is "távoli, rossz ismerős" az apád, ha a szülők nem válnak el.

Nekem anyuék hét éves koromba váltak el. Bátyámék utána még tartották vele a kapcsolatot de én nem nagyon. Akkor nagyon utáltam. Azóta külföldön lakik és egyáltalán nem beszél velünk. Már nem utálom inkább olyan semmilyen.

14F

Kiskoromban váltak el.Később jöt egy hónapban egyszer,de kb. 6-7 éve teljesen megszakadt a viszony bizonyos okok miatt

Nem haragszom rá,mert jobb is nélküle,de nem tudok rá apaként tekinteni.Az én szememben nem ilyen egy apa.