Hogy tekinthetnék magamra nőként, és nem lányként, ha még nem hagytam el a szülői házat, az egyedüli "keresetem" az ösztöndíjam, ráadásul párkapcsolatom/szexuális életem sem volt soha?

Nagyon rosszul gondolod.

Egyrészt 21 évesen az vagy, akinek lenned kell, ezt nem mások határozzák meg. Másrészt egy nőt nem az tesz nővé, hogy mennyire tud teljesíteni a konyhában, és semmiképp sem az, hogy volt-e már kapcsolata férfival. Ajánlom figyelmedbe dr. Csernus Imre - A nő című könyvét.

A felnőttség az önállóságon, a gondolkodásmódon és a felelősségvállaláson múlik, nem máson. Pluszként ide lehetne rakni az érzelmi érettséget, de az olyan sok embernél hiányzik, hogy feleződne a magyar felnőttek száma. :)

Persze nem árt, ha megtanulsz majd főzni. Párkapcsolatot sem ártana idővel keresned, mert az ezzel járó dolgok megtapasztalása (pl. kompromisszumkötések, viták, csalódások is) nagyban hozzájárulnak az érzelmi érettség fejlődéséhez, sőt ezek járulnak hozzá igazán. Azért mondom, hogy nem ártana, mert azért 21 évesen már nem vagy gyerek sem, és ha még pár évig így marad ez az állapot, akkor 25 éves korodra minden pasi fejvesztve fog menekülni előled egy komolyabb kapcsolat hallatán. Akkor is, ha egyébként minden rendben veled. Ezeket a dolgokat egyszerűen át kell élni és megtapasztalni, hogy legközelebb ne kövesd el ugyanazokat a hibákat.