Nem merek egyedül elmenni sehova, félek, hogy eltévedek, vagy bántanak. Mitől van ez?

Úgy tudod legyőzni, ha szembe nézel a félelmeiddel és elmész sétálni egyedül a városba. Nehogy azt mond már, hogy félsz lemenni egyedül a sarki boltba vásárolni?

Elméletben a szülőhelyedet már becsukott szemmel is ismerned kéne, hogy mi hol van.

Ha meg ismeretlen helyre mész, előtte bújod a Google-térképet, útitervet készítesz egy papírra, leírod, hogy hol fordulj be, hányadik utcán..stb. Én is ezt csinálom és nem tévedek el.

Nem szeretném szidni a szüleidet, de dicsérni nem tudom. (Finom voltam nagyon!)

Talán egy pszichológus segítene, ha már az önállóságban a szüleid nem támogatnak.

Nincs neked semmi fóbiád. El vagy kényeztetve, "búra alatt" neveltek és ha a szüleiden múlik ilyen is maradsz. Ezen nem segít a dilidoki csak az, ha a sarkadra állsz, felemeled a kényelmes feneked és elindulsz egyedül. A szüleid mit szólnak? Az nem érdekes, de ideje lenne hogy rádöbbenjenek, a kisbabájuk felnőtt, járóképes ember lett.

Egyébként is baromi egészségtelen folyton kocsival járni. A séta kell. Hülyeségektől félsz. A telefonod töltsd fel indulás előtt, annak egy napot ki kell bírnia alap esetben, annyit meg csak nem mászkálsz. Utbaigazitást meg nem háromajtós szekrény méretű állattól kell kérni . Attól nem félsz, hogy a négy fal között öregszel meg? Vagy mi lesz, ha nem lesznek a szüleid?