Hogy lehet valaki ennyire erdektelen? Miert nem erdekli a jovo?
Elore leszogeznem, nem szeretnem kritizalni a lanyt, egyszeruen furcsallom a dolgot es erdekelne, szerintetek miert alakul ez igy ki. Felvett, kialakult tulajdonsagok vagy ez ilyen veleszuletett vilagszemlelet lehet?
Szoval van egy baratnom, akivel jol kijovunk. Kicsit furcsa, ellenseges a szemelyisege. Iskolaban e miatt es a sulya miatt sokat bantottak is.
Olyan enyhen eletkeptelennek jellemeznem. Viszik mindenhova, nem nagyon ismeri a varost, ahol elunk es igazabol nem sok fogalma van az elet mikentjerol. De az az erdekes, hogy mintha nem is erdekelne.
Nem gondol a tovabbtanulasra. Nemsokara erettsegizunk, de meg egyaltalan nem tudja, mit akar kezdeni magaval. Ami persze nem baj, nem elvaras, de o ezen nem is gondolkodik. Mintha nem erdekelne. Nekem es a kornyezetemben levo velem egyidosoknek azert mar egy valamennyire konkret elkepzelesunk van a jovonkrol, arrol, hogy mit szeretnenk majd valamikor. Allast foglalunk temakban, van velemenyunk. De neki nem igazan.
O olyan mintha ugymond lenne is meg nem is:DD Ugy elvan maganak, mint egy kis virag.
Szerintetek ez valamilyen szorongas miatt van? Tortent valami az eleteben ami miatt ilyen lett? Mar arra is gondoltam, hogy esetleg aszexualis es azert nem erdeklodik egyaltalan a szerelem irant sem, de ugye ez csak egy dolgot magyarazna meg.
Azert erdekel igazabol ez, mivel a baratnom, az egyik, ha nem a legjobb. Es ugy gondolom, ez a jovoben nem biztos, hogy jo lesz neki.
Altalaban ez nevelesi hiba miatt alakul ki.
Ahol mindent a szülök oldanak meg tulpàtyolgatnak, nem adnak a gyerek kezebe döntesi lehetösegeket, önallosagot, kezdve azzal hogy anyuka öltöztette, vacsoraztatta, a szülö mondja meg milyen pluszfoglalkozasra jarjon, mit tanuljon stb.
Ez önallotlan dönteskeptelenseg, söt igy eleve nem is gondolkodik a gyerek mit hogyan szeretne, problemamegoldasokhoz meg vegkepp nincs sütnivaloja
Azt írod, hogy nincsen tisztában a világgal körülötte. Szóval neked elvileg van. Akkor tudhatnád milyenek manapság a viszonyok, tehát egyáltalán nem meglepő, hogy nem lát jövőt magaelőtt.
Érettségi előtt az osztályom 90%-a nem tudta, hogy mihez kezdjen magával, az az 1-2 ember közül is volt akinek sziklaszilárd elképzelései volt, hogy ez az egyetrm aztán majd az a specializáció, és azt hiszem még az első évében otthagyta, mert rájött, hogy igazából nem akarja azt csinálni és nem is úgy alakultak a dolgok, ahogy ezt elképzelte.
Van egy barátom, aki jövőre diplomázik, és Ő is tökre csalódott, mert nem ilyennek várta ezt az életet.
Párom külföldi mester diplomával nem talál itthon rendes munkahelyet ahol nincs mutyizás a pénzzel, pedig komoly szakmálya van, tehát nem büfészakon végzett.
Én sem tudom, hogy mihez kezdjek magammal, csak vagyok, de legalább nem stresszelek vmi hülye ábránd miatt, és őszintén megvallva, jobban érzem magam azóta, amióta nem tervezgetek előre. Megélem a pillanatokat és nem a jövőn aggódok. Mindig van vmi és lesz. Egyébként ahogy tartja a mondás: boldogok a lelki szegények. Jobb is, hogy foglalkozik a világgal, egy belga haverom is tisztára elvakult volt, egy burokban nevelkedett fel, mindene megvan, Tesla-ja van, de most ébredt rá, hogy nem olyan szép a világ, mint aminek elképzelte. Neki is mestere van, és nem talál munkát, de meg is mondta, hogy igazából minek? Ha akarná, már holnap költözne egy másik országba. Tiszta depressziós, nem látja semminek az értelmét, pedig aztán a pénzen nem múlna semmi- bármikor képezhetné magát, utazhatna stb...
Az egész generációm el van bhaszva, a tietekéről meg nem is beszélve. Főleg, hogy mindenki kezd készülni a gazdasági válságra...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!