Mi a véleményetek a versemről?
Kousei: Felismersz?
Ülök a fekete zongora előtt,
Mint akinek lába oda benőtt,
Arcomat eltakarja a kotta,
Mégis kinyílvánította,
A zongorázásban leli örömét,
Aki a hátam mögött ösztökél.
Bár ez a személy elment,
Nem máshová, mint a mennybe,
Mint a fekete, a fehér billentyűk,
Az egyik a tündércsengettyűk,
A másik meg a pokol kürtjei,
Oda mennek a lelki sebesültjei.
Játszi könnyedséggel játszanék,
Ha a szemeidben látszanék,
De ennek már nyoma sincs,
Lelked itt már gondolatkincs,
Egyszerűen nem hallom már,
Nem vagyok a zongorával galambpár.
Mély pont ez az életemben,
Lent vagyok a mély félelemben,
Nem tudok innen kitörni,
Nem tudlak téged félresöpörni,
Hisz te mutattál nekem példát,
Nem akarom, hogy veszítse a célját.
A fejembe még mindig létezel,
Nem segítesz, hanem kérdezel,
Köze sincs a fejemben lévő énednek,
Amit kérdez se mondanám értékesnek,
Látni szeretnélek téged még egyszer,
Bárcsak el tölthetnék veled még egy percet.
2019.12.13
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!