Volt már olyan veletek, hogy annyira nem volt pénzetek, hogy már nem volt pénzetek élelemre sem?

Megesett, hogy pont annyim volt, hogy fedezi az utat külföldre (es ha vmi balul sülne el, a visszautat is fedezi)

Kerestem melot heti fizetessel (ràadásul vendgeglatas napi jatt kifizetèssel)szállàssal együtt ès kizàrolag külföldi munkaeröközvetitövel(a magyarok hajlamosak àtverni)

Amig ott laktam elsö héten a visszautra valo pénzemböl enni tudtam es màr csurrant cseppent a fizetés is szépen.

Mindezt megelözte az hogy itt irkaltam ki kérdéseket ha van 50 ezer Ft od es nincs munkád azt hogyan kellene megforgatni hogy több legyen belöle. Mert ugye felélni csak nem lattam èrtelmèt.

Igy megforgattam egy külföldi uttal.

Ha az 50 ezer itthon elfogyott volna élelemre sem lett volna.maradt volna a kerincsélés vonatra.

Jogtalan a lepont

Igen, volt. Egy naiv hülyeségem miatt hitelcsapdába kerültem. Akkoriban 100-115.000 ft os fizum volt egy szerelőüzemben, két műszakban. Válság volt a munkaerő-piacon, nehezen tudtam helyezkedni. Dolgoztam másodállásban is, takarítottam, szemetet szedtem, wc-t pucoltam. Eközben 3 évig egyedül laktam albérletben. Hónap végére lisztes sós vizet sütöttem ki serpenyőben: ezek maradtak a szekrényben sokszor. Volt, hogy napokig nem ettem, volt, hogy rosszul is lettem. Minden kis szabadidőmben aludtam, így gyorsabban teltek a napok, legalábbis úgy éreztem, úgyis erőtlen voltam.

A kollégáimnak azt hazudtam, hogy nem szoktam melóban enni, majd otthon... Egyszer egy barátom felugrott, nem tudtam megkínálni semmivel, benézett a hűtőmbe, ami speciel ki volt húzva, mert nem volt benne semmi. Megkérdezte mit szoktam enni, hiába tagadtam mindent, kihúzta belőlem, és akkor előjöttek a dolgok. Még aznap este visszajött egy szatyor kolbász, kenyér, felvágottak, vaj, sajt, májkrém, liszt, cukor, lekvár, tej. Onnantól kezdve "a körmömre nézett", mindig ellenőrzött, van e mindenem. Sosem felejtem el neki... Úgy lábaltam ki, hogy rengeteget dolgoztam, volt, hogy napi 14-16 órát. A rendes munkából fizettem a hitelt, a takarításból pedig ehettem, mert azt aznap kifizették. Fiatal lány voltam, megtehettem volna, hogy hirdetem magam, vagy pénzt fogadok el szexért... De sosem tudtam volna úgy tükörbe nézni.

Végül amikor már csak egy év kellett és lejárt volna az adósságom, akkor ismertem meg a férjemet, a kedves barát által, aki kaját hordott nekem. Hozzám költözött az albiba, és pár év alatt a minuszból nulla, majd plusz lett, és sok sok lemondással gyűjtögettünk szépen együtt.

Két éve összeházasodtunk, vidéken vettünk egy felújításra szoruló parasztházat, amit közben igyekszünk csinosítani. Van egy édes kislányunk is. Először érzem, hogy nagyon boldog vagyok. Bocsi, hogy ilyen hosszas lett, de elkezdtem emlékezni, és jólesett leírni.

Olyan nem volt, hogy semmim nem volt, de a tavaji év olyan volt, hogy jópár hónap végén a bevasárlókocsinak félretett 100 forintokat, meg az itt-ott dobálódó aprókat kellett összegyűjtenem, hogy legalább kenyeret tudjak venni. Úgy másztam ki belőle, hogy lelépett a lakótársunk, aki semmit nem adott a közösbe és mint utólag kiderült, végig meglopott. Igazából én voltam a naív, hogy elhittem neki a sztorikat arról, hogy ha kirakom, akkor vissza kell mennie az apjához aki veri. Meg ugye nem gondoltam róla, hogy rossz ember, mivel 8 évig voltak legjobb barátnők a párommal, nem hittem, hogy meglopna és szánt szandékkal rosszat akar nekünk. Miután lelépett, rögtön több tízezer forint maradt meg hónap végére, pedig ugyanannyit költöttünk, mint előtte.

Azóta rendbe jöttek a dolgok, örökségből tudtunk venni egy picike házat és egész jól kijövünk a pénzünkből