Ha most bevetnék az alapjövedelmet, tegyük fel 200, 000 forintot, de aki akarnak dolgozhatna önkétesen és efölött díjaznák, szerintetek a lakosság mekkora hányada maradna a munkahelyeken?

"Egész pontosan arra gondolok, hogy ideje lenne már latba vetni a technológiai haladásokat is kiváltani ezekkel az emberi munkaerőt. Mert eziádig az van, hogy minél inkább haladunk a techológiák feljesztésével, annál több a munka és annál terheltebbek az emberek. Ez egyenesen arányos jelenleg, holott fordítottan arányosnak kellene lennie nemde?"

De ezzel együtt egyre jobban élünk, egyre több mindenünk van, egyre bonyolultabb eszközöket birtoklunk, és ahhoz képest nem is dolgozunk sokat.

Nézz meg egy elmaradottabb vidéken élő emebert hozzád képest, milyük van? Nézd meg az átlag vagyonát egy indiai piaci kofának, és hasonlítsd össze egy átlag magyar munkásével. A kofa is dolgozik legalább napi 8 órát, de talán még többet is, miközben a magyar melós hozzá képest luxuskörülmények közt él.

Én pont az ellenkezőjét állítom, azt, hogy a technológiai fejlődés miatt generációról generációra látványosan jobban élünk, ugyanakkora vagy akár kevesebb befektetéssel.

"Nem a totális tétlenségről van szó, alapjövedelem mellett az emberek feltalálnák magukat és csak akkor indulna be az igazi alkotás, és exponenciálisan növekedne a tudás és még újabb technológiák."

Azok az emberek, akik egy esős hétvégén sem tudnak magukkal mit kezdeni?

Én nem hiszem. Szerintem a többség szétunná magát, még azt sem tartom kizártnak, hogy úgymond jó dolgukban már azt se tudnák, mit kezdjenek magukkal.

#22

Erre való az iskola.

Kérdező, tehát szerinted az hibás rendszer, hogy valakinek tanulni kell, és kell valamiféle alaptudást összeszedni, ahhoz, hogy új, eddig ismeretlen dolgot alkosson, fedezzen fel. Sőt, kifejezetten hátráltatja ebben.

Tehát szerinted, egy írni/olvasni alig tudó valakit be kell engedni egy génlaborba (amit ugye eleve egy ilyen valaki talált ki tegnap csak úgy saját kútfőből) és feltalálja a rák ellenszerét, mert ahhoz van kedve, míg egy olyan tudós, aki évtizedeket töltött tanulással pont azért képtelen rá, mert egy rendszerben, szisztematikusan sajátította el a már rendelkezésre álló alapismereteket, amikből valami újat alkot.

A másik pedig, hogy szerinted egyre több a munka és egyre rosszabb. Láttál te bármilyen ismeretterjesztő műsort az elmúlt 20 évben, amiben bemutattak egy modern gyárat? Vagy éppen bármilyen hagyományőrző műsort, előadást? Láttad te, hogy arattak 50 éve pl? A nagyszüleink még emlékeznek rá...

A többség - nem mernék közelebbi számot mondani, de szerintem bőven 50% felett - tényleg olyan lusta, hogy pár óra alatt halálra unja magát! És most NEM a jelenlegi helyzetről beszélek, amikor lassan a legmagánakvalóbb embernek is hiányoznak a rokonai, a barátai, két korsó sör, egy 20 km-es túra, egy mozifilm...

Hanem arról beszélek, hogy ha 3 napot van betegállományban, már unatkozik, ha hétvégén nincs program, már unatkozik.

Egész egyszerűen embereknek annyira nincs érdeklődési körük, kreatív hobbijuk. Nem jut eszébe a legutóbb nézett filmnek jobban utánanézni - ez jópár óra lenne. Vagy ha szeret túrázni, a túrázásról olvasni: kéktúráról, El Camino-ról, felszerelésekről, anyám kínja. Nem igazán kötik le a regények se. Nem keres új recepteket és nem próbálja ki.

Én ennek az ellenkezője vagyok. Világéletemben utálni fogom a munkát, mert ha már másoknak, mások utasításai szerint, annyi ember között kell dolgozni; ráadásul minden nap ugyanakkor, minden nap ugyanannyit és órákon át ugyanazt - ezek már kizárják, hogy szeressem, élvezzem. Cserébe nagyjából semmilyen körülmények között nem tudok unatkozni. Egy plusz, egy mínusz.

Amúgy DE, igenis túl sokat dolgozunk és nem hat meg, régen mi volt!

Eleve 8 óra meló + az ebédszünet + az utazások + amennyivel haramarabb be kell érni egyrészt biztonsági idő miatt, másrészt hogy munkaidő elejére készen álljon az ember.

Rettentő sok ember túlórázik, sokszor nem fizetik.

És még mellette a gyereknevelés, sokaknak továbbképzések, másoddiplomák, másodállás.

Túlhajszolt nagyjából az egész fejlett országbeli lakosság.

Én nem akarnék találgatásokba belemenni, mert itt az a legfontosabb kérdés, hogy az adott embernek mennyire van szüksége a pluszpénzre per pillanat, nem az, hogy mennyire szorgalmas meg mennyire szereti a munkáját. Biztos lenne egy jó 30% biztos, aki azt mondaná, hogy "jóvan, akkor majd döglök itthon"... de biztos lenne olyan is, aki alapesetben elmenne héderelni, de most pl. benne van egy hitelben, amit ki kell fizetnie, adósságban van, gyűjt vmi "menő" cuccra, fel akar szedni vmi díszmacát, van vmi hirtelen jött költsége (fogorvos, csőtörés stb.)...

Én speciel teljesen őszintén megmondom, hogy nem szeretek dolgozni, és nem is imádom annyira a munkámat, de vállalnám mellette, mert lakásra gyűjtök éppen.

Zárjuk rövidre a dolgot, kérdező:

𝐍𝐄𝐌 𝐅𝐎𝐆𝐒𝐙 𝐡𝐚𝐯𝐢 𝟮𝟬𝟬𝟬𝟬𝟬 𝐅𝐓-𝐨𝐭 𝐤𝐚𝐩𝐧𝐢 senkitől!

Érthető?

Világos?

Akkor mehetünk tovább.

Nagyon erősen összekeveredik egy elv és hogy annak mik az előnyei hátrányai, valamint egy mai magyar gyakorlat. Ez megalapozza, hogy fölösleges vita, egymás melletti elbeszélés és nulla egyetértés alakuljon ki.

A mai magyar valóság annyira torz, hogy abból kiindulni nem lehet. Semmiféle szempontból, maximum arról érdemes beszélni, mi tudná normalizálni. Ezért ma itt bármiféle alapjövedelem és egyéb ezzel járó tulajdonságok megvalósulása nem is illúzió, egyenesen ezotéria.

Ha azonban elvi szempontból nézzük a dolgot, akkor egy tökéletes félreértésről van szó. Akik ezt hangoztatják itthon és (főleg) külföldön, egyáltalán nem tekintik magától értetődőnek az alapjövedelmet. Sokkal inkább egy reális gazdaság sok anomáliájából adódó váratlan nehézség elsimításának. Az alapjövedelem soha senkinek nem "jár". Hanem mint elv, ha egy gazdaságban váratlan és gyorsan nem megoldható helyzet adódik, ahol sokan elvesztik (elvesztik!!!) munkájukat, a normális állapot visszaállásáig - törvényi jogon - kapnak (megélhetési) alapjövedelmet. Nem alanyi jogon!!! Hanem akkor és addig, ha és ameddig ez indokolt.

Az "ingyen pénz" egyszer s mindenkorra felejtős, az egy torz rendszer következménye. Mindenért fizetni kell, de nem feltétlenül azzal, amit pénznek nevezünk. Gyakran például egy mosoly a fizetség. Vagy egy kölcsönös szívesség. Vagy az aktív együttélés. Vagy sok más. Ehhez persze egy sor feltétel tartozik, amik jó része ma csekély számú helyen valósul meg.

Bármennyire nem tetszik, a "lustálkodás" vagy nevezze mindenki ahogy akarja, egy műveltségi szint jelzője. Értelmes ember nem akar lustálkodni, mert elvesztegetett időnek érzi (azért nem mindegy, hogy a biológiailag adott 70-90 évünk hány százaléka érdekes, boldog, szép, kellemes, elégedett és sorolhatnám. Lustálkodással ezek nem elérhetők. Pihenéssel igen. Mosolyogtató, de inkább sírhatnékom támad, ha arról hallok hosszú értekezést, hogy a szellemi munkát végzők "csak bámulnak a villamoson" vagy mondjuk a parkban ülnek "léhán". Nem vitás, akinek elmélyült gondolkodásról nincs tapasztalat, nehezen tudja elképzelni ez hogyan zajlik. Én még valódi tudóstól vagy bármely okos embertől soha nem hallottam, hogy "alapjövedelemre" tartana igényt. Munkára tartana igényt, mind ezt mondja. Persze a munka jellegét maga határozná meg, csak valahogy ez mindig találkozik a köz igényével is. Pont ettől tud a munka érdekes, szórakoztató sőt kívánatos lenni. Teljesen más kérdés, ha valaki elveszti valamiért a időlegesen vagy végleg a munkaképességét (például súlyos betegség). Na ekkor igényt tart jövedelemre. De semmiképpen sem alapjövedelemre, hanem addigi munkájának "visszafizetéseként". Aki pedig születésétől munkaképtelen, az egy más eset. Ott az emberi szolidaritás lép életbe.