Paráztatok már nagyon erdőben?

Nem. Pedig volt, hogy ketten mentünk egy órán át a teljes sötétben (és jöhettek volna vadak is - nem Mo). És még lámpánk sem volt, mert nem volt tervben az az útszakasz aznapra (a telefon meg akkor még csak telefonálásra volt jó, kis kijelzővel). Nem vagyok parázós típus.

Napközben sokszor mentem egyedül, csak úgy toronyiránt, bozóton, patakmedren át stb. Nagyon élveztem.

En egyszer feltem igazan, amikor 6-7 eves lehettem elmentem a kozeli iszonyatosan meredek erdobe szankozni (nagyon nagy ho esett es borzaszto hideg volt), a testverem nem akart elkiserni igy egyedul mentem, el is voltam jol, amikor valahogy vissza kellett mennem (fel a hegyes/dombos nagyon csuszos erdon). Na en akkor azt hittem nem jutok haza, mert allandoan elcsusztam es elestem raadasul a baromi nehez szankot is egyedul kellett huznom fel..

De valahogy csak megcsinaltam..

#2:

De kis beszarik vagytok. 😁

A negyedikes osztálykirándulásunk a Bükkben volt, és egyik este, amolyan éjfél körül kivittek minket bátorságpróbára. Ez annyiból állt, hogy egyedül, vagy max két baráttal teljesen egyedül végig kellett sétálnod az ösvény egy szakaszán zseblámpa nélkül. Egy barátnőmmel mentünk, és eléggé megijedtünk, amikor hallottunk egy vonyítást, de végigmentünk, bátornak éreztük magunkat, minden jó volt.

Egyébként az éjszakai erdő sose rémisztett meg annyira, jelenleg Skóciában élek, és rengeteget szoktam kempingezni a Felföldön. Láttunk már farkast, medvét, de ha betartod az alapszabályokat és nem provokálsz ki semmit, nincs mitől félni.