Melyik a jobb?

Az itt leírt pesszimista.

Ettől még lehet örülni, lehet boldognak lenni, de legalább nagy csalódások, pofonok nem érik.

Én az utóbbi vagyok.

Inkább számítok a lehető legrosszabbra, aztán annál már csak jobb lehet! :)

Helyzettol fugg. Es hosszutavon es rovidtavon is mas.

Neha jobb pofaraesni, megijedni, de nem foldi siralomvolgyben elni.

Neha egyertelmuen az ovatos ketkedes a jo.

Rám az előbbi igaz, sajnos különböző szituációkba fejjel beleugrok, gondolván, hogy minden jó lesz, persze ha nem egészen úgy alakulnak a dolgok, vagy tervek, akkor gyorsan újratervezek és választok hozzá egy másik útvonalat. Hogy ez negatívum vagy pozitívum, mindenki döntse el maga.

Viszont előnyömre is szolgál az esetek egy részében. Nagyobb célokat tűzök ki magam elé, nagyobb elvárásokkal, amit ha nagyon nehéz teljesíteni, attól még a motivációd megmarad, hiszen még te sem tudod, hogy nem úgy van az, végig lelkes maradsz.

Vannak olyan történeteim, amik sikerrel záródtak és sajnos olyanok is , amik nagyon nem.

De kinek nem? Hogy most ezt ki, hogyan kezeli,az megint csak egy másik kérdés.

De mind a két vonalnak vannak előnyei és hátrányai.

25/F

Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is, de ha választani kell inkább maradok optimista. A pesszimisza beskatulyázza, felcímkézi saját magát és az eletét. Az optimista úgy gondolkodik hogy hozzuk ki belőle a legtöbbet, nem korlátozza le magát. Persze, ebből sok csalódás lehet. De ez az embertípus nem nagyon rágódik a dolgokon, szóval azonnal beleveti magát a következő dologba. És sokat csalódunk ugyan, de sokmindent el is érünk, a logikátlanul nagy célokat, amibe egy pesszimista/realista ember bele se mer kezdeni.

Vegyünk például egy mindennapi, egyszerű példát. Egy kapcsolat. A negatív azt tartja, hogy bármikor vége lehet, semmi nem tart örökké, sosem ismerhetjük ki a másikat, és a barátnőimet is megcsalták már, meg amugy is, ritka manapság a megbízható ember. A pozitív azt mondja, hogy szeretem ezt az embert, boldog vagyok vele, és meg merem élni a boldogságom. Nem gondolok arra hogy csalódhatok,ez most nem érdekel. Neki adom mindenem, és boldogan, szerelemben élünk együtt amíg tart. Na most valoszínü, hogy utóbbi embertipus éli meg rosszabbul a csalódást. Viszont ő az is, aki jobban beleéli magát a pillanatba. Ha állandóan a legrosszabbra való felkészülésen agyalsz, nem vagy ott a jó pillanatokban, mert mindig gátol a kisördög.