Unalom... Más is van ezzel így?

Kisregény következik...

Szóval egy ideje ez már így van, (már karantén előtt is így volt) hogy nagyon zavar, hogy minden napom ugyanolyan unalmas. Reggel felkelek, suli, lógok a barátaimmal valamerre aztán hazamegyek vagy edzésre és csinálom a dolgaimat. Hétvégén felkelek rajzolok meg csinálom a dolgaimat stb meg rendszeresen járok szórakozni a barátokkal. Vannak céljaim az életbe amiket szeretnék megvalósítani, de egyelőre olyan mintha csak állnék egy helybe, de közbe meg tudom, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ennyire unjam magam. Már említettem, hogy szoktam eljárni barátokkal de igazság szerint már ezt is unom edig nagyon kedvelem egytől egyig a barátaimat. Ezen kívül van egy fiú is akit nagyon kedvelek és akár alakulhatna is vapami de gyakran még ahoz sincs kedvem hogy vele legyek pedig amikor együtt vagyunk jól érzem magam... Aztán visszatérve a céljaimra, ezekkel kapcsolatban is kétségeim vannak... Mi lesz ha elértem őket? Ennyi és kész? Onnantól kezdve azokat a dolgokat fogom csinálni reggeltől estig amíg meg nem halok? Most, hogy itt volt a karantén sokat gondolkoztam ezeken a dolgokon, hogy amúgy én mit is akarok az élettől, de állandóan ilyen negatív gondolataim lesznek pedig még nagyon fiatal vagyok és szerintem nem itt kéne tartanom, hanem egyszerűen élvezni az életet, de sajnos mindent túlagyalok. Más is van ezzel így? Vagy csak én vagyok ekkora idióta? Mit lehet ezzel kezdeni?

Ja és köszi ha elolvastad😅