Nem értik meg, hogy nem süllyedek le hozzájuk?

Vannak emberek a környezetemben akik utálnak, mert jobb vagyok náluk és nem félek kimondani amit gondolok. Visszahallom azt amit mondanak rólam a hátam mögött, mert volt olyan is, hogy azt hitték nem vagyok ott de ott voltam és hallottam, hogy miket mondanak. Tiszta szégyen..

Tény, hogy nagy pofám van de legalább nem nyalizok senkinek és nem vagyok gyáva kimondani azt amit gondolok. A szemembe nem merik megmondani, hogy mit gondolnak rólam, lapítanak mint sz*r a fűben. Annyira szánalmasak, hogy csak röhögök rajtuk. Nyomorult életük lehet ha velem foglalkoznak. Ez bizonyítja, hogy aki sikertelen annak van ideje másokkal foglalkozni. Nekem van életem, úgyhogy nem érdekelnek az utálóim, nem érek rá velük foglalkozni. Nem süllyedek le a szintjükre. Megtanultam, hogy nincs szükség arra, hogy megfeleljek az embereknek. Egyszerűen nem érdekel.

Miért nem értik meg végre, hogy nem érdekel a véleményük?