Gáz 26-27 évesen elkezdeni "kiélni" magam és világot látni nőként?

A (5 éves tagozatos) gimi utáni 1-2 év nem úgy alakult, ahogy kellett volna/terveztem, így csak 25 évesen lesz meg az alapdiplomám egy elég komoly szakon, így még nem dolgoztam. Még egy mestert is csinálok (szintén egy elég nehéz szakot), mert speciálisabb tudást ad +magasabb kezdőfizetésre tarthatok igényt ezen a területen a mesterrel, így mindenképpen megéri (és sok helyen már elvárás is..). Tehát 27 leszek, mire a mesterrel végzek... ha ügyes vagyok, talán 26 évesen munkába tudok állni részmunkaidőben, de ennyi. Nem csak magamért tanulok ennyit, hanem azért is, hogy a jövőbeli gyerekeimnek jobb életet tudjak biztosítani annál, mint amilyen nekem volt, ez nekem nagyon fontos, hogy egyedül is képes legyek mindent megadni majd nekik, és hogy ne kelljen nélkülözniük semmit sem, mint ahogy nekem kellett.

Az egész gyerekkorom nélkülözéssel telt, a gimnáziumi és most az egyetemi évek is, kvázi létminimumon élek mert a szüleim alig támogatnak, és ennyi futja az én megkeresett pénzemből. A pénzhiány miatt sose tudtam pl fesztiválra, koncertekre járni, színházba menni, kb 3 havonta 1 mozi fért bele, alig van ruhám, ékszerem, könyveim, a hobbim az online olvasás, sorozatnézés és itthoni edzésben merül ki, mert semmi pénzigényes dolgoba nem tudtam belefogni soha. Se kirándulás, se nyaralás, még a Balatonnál sem voltam soha. Én ezeket szeretném megélni, sok új dolgot kipróbálni, amire nyilván így csak 26-27 évesen lesz lehetőségem, amint lesz normális fizetésem végre...

Családot is szeretnék, de csak 30-32 körül. Gáz, ha én kb 26-27 éves koromtól szeretném megélni azokat, amiket mások a korai 20-as éveikben élnek meg? Kissé zavar, hogy így "idősebb" anyuka leszek majd, de közben nem tudnék úgy gyereket vállalni 28 évesen pl, hogy kvázi nem éltem, biztos vagyok benne hogy keserűnek érezném az életem, tele lennék megbánással és elfojtott érzelmekkel, stb. Nem akarok úgy gyereket szülni, hogy a gyerek egy megkeseredett anya mellett nőjön fel. Persze, gyerekkel is lehet utazni, meg elmenni mellette koncertre, de én a gondtalan és szabad fiatalságra vágyom úgymond, nem tudom máshogy megfogalmazni. Tényleg arra, amit sokan mások 20-25 éves koruk körül megélnek már..

Arról nem is beszélve, hogy a tesómnak 2 örökmozgó gyereke van, a nagyobbik 3 éves, a kisebbik 2, és rohadtul nincs idejük semmire. Se elutazni, se kirándulni. Csak a meló van + meló után a két gyerekkel törődés, játék, házimunka. Így hogy lehet megélni dolgokat, új élményeket szerezni, amire az ember maga vágyik és nem családi program? Vagy aki gyerek mellett is annyi mindent csinál, az nem törődik annyit a gyerekével gondolom, lepasszolja nagyszülőknek/babysitternek?!! Én nem szeretnék ilyen lepasszolós anyuka lenni...

Eléggé vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, ezért tettem fel a kérdést annak ellenére, hogy tudom, nem kell másokkal törődni, mindenki különböző, stb.