Utálom magam emiatt, mi a fenét tegyek?

Fiatal tinédzser korom óta reménytelenül szerelmes voltam egy fiúba (szinte már rajongtam érte), de soha észre se vett engem. Aztán egyszer úgy adta az élet, hogy kb. 17 éves koromban összegabalyodtunk, lefeküdtem vele, persze utána soha többé nem láttam (zenészféle, így nem is csoda, mindig más csajjal volt).

Ezután megkomolyodtam, jött életem szerelme, akivel azóta is együtt vagyunk, imádom, vele képzelem el a jövőmet. Eddig azóta eszembe nem jutott soha az a srác, akibe tizen évig fülig szerelmes voltam, viszont mostanában megint sokszor a fejembe van, már nem egyszer álmodtam is vele. Rettentő bűntudatom van emiatt, mert közben itt a párom, akit tényleg szívből szeretek. Most így fiatal felnőttként megint úgy érzem magam mint egy hülye kis tinédzser. Persze szerelmes már nem vagyok abba a srácba, de mégis sokszor a fejembe van. Nagyon bosszantó. Vajon miért van ez, és hogy tudnám kizárni a fejemből? Rossz embernek érzem magam.