Lányok pofoztatok már fel kisfiút?

Igen, amikor kislány voltam....😂

Nem, mert engem anyám minden nap vert és bántalmazott gyermekkoromban. Megfogadtam, hogy gyermeket soha még csak egy szóval SEM fogok bántani, megütni meg aztán főleg nem leszek hajlandó soha! Tudom, hogy milyen érzés rettegő kisgyermeknek lenni. Messziről el is kerülöm a kicsiket, mert sajnos én magam is nagyon agresszív vagyok, pont úgy, mint az anyám. Rettegek attól, hogy valamikor olyan emberré fogok majd válni, mint ő.

Nem, ez még soha nem fordult elő (nincs vér szerinti gyermekem, sem keresztgyermekem - sem örökbefogadott.)

Öcsémet egyszer igen. Ő hat éves volt, én tizenhat. Rám volt bízva a négy éves húgommal együtt. Mentünk át a zebrán, tudta, hogy nem szabad utána elfutni, de elrohant. Én meg vagy rohanok a négyévessel, vagy ott hagyom a kicsit. Utóbbit cselekedtem, mert tudtam, hogy húgom nagyon szófogadó. Amúgy meg is várt, míg elkaptam öcsémet, majd kettőt sóztam a hátsójára. Egy nyikk sem volt, de nagyon látszott, hogy meglepődött, hogy van következménye annak, hogy nem fogadott szót. Utána soha többé nem volt ilyen incidens, mert mondtam neki, hogy ha anya megtudja, többé nem jöhet velem sehová. És mivel imádott velem mászkálni, soha többé nem volt engedetlen. Mivel ugye nekem kellett szót fogadnia.

Nem. És nem is tudnék semmi ilyesmit tenni soha.

Öcsémet, többször is, rohadtul rossz kisfiú volt, mintha a sátán ivadéka lett volna :)