Hogyan lehet túlélni a kollégium nevű poklok poklát?

Mondok valamit. Például az NKE-n kötelező egy évet a kollégium, a katonain meg végig az. Ha el akarja érni valaki ezt a célt, akkor be kell vállalnia, én is irtózom az emberi horkolàstól, a koszos emberektől, attól, hogy az én életteremet mással osszam meg (jelenleg egyedül lakom), hogy majd megmondják mikor mit csináljak, és mit hova tehetek (laktam társalbiban nagyon nagyon szar volt), mást stabiljak, más vihogàsàt hallgassam, retkes zuhanyzóban zuhanyozzak, lábszagot szagoljak, és még az is lehet, hogy ki sem fogok jönni azokkal, akikkel egy szobában leszek, de ez nem kívánság műsor. Sajnos a társalbiban sem jöttem ki sehol senkivel, nem beszéltem egyikkel sem, mégis kitúrtak az egyik helyről.

Szóval ez szar helyzet, de nincs más út, csak ez. Neked van más út, elmész dolgozni, félreteszel három havi kauciót+az aktuális havit, és kiveszel egy garzont (én is ezt tervezem, ezért hagyok ki valamennyit, mert csak a kötelező egy évet akarom koliban tölteni).

Talán nyugtasd magad azzal, hogy nem barátkozni, meg jól érezni mész magadat, hanem tanulni annak érdekében, hogy elérd a céljaidat, aztán ha összegyűlt a pénz, akkor elmész albérletbe (nem lesz olcsó).

Neked valami nagy baj van a fejedben, kedves Kérdező. Még nem tudsz gyakorlatilag semmit a körülményekről, amit várnak rád, de azt már feltételezed, hogy pokoli lesz.

Menj dolgozni tanulás helyett.

Menj csövezni kollégium helyett.

Menj kezeltetni magad negatív jövő előrevetítése helyett.

A koli csak a tutyimutyiknak pokol.

Es ha velem üvöltenél, azzal boritekolhatod hogy albit csak a sajat zsebedbol fogsz fizetni.

Egyébként komolyra fordítva a szót, én befordult, magamnak való ember vagyok, egy rövid ideg voltam anno koleszos, a következők voltak a tapasztalataim:

- Aludni nem nagyon tudtam, nem mert buliztak volna, az lett volna a kisebb baj, de hajnali 1-2-ig ment az élet a szobában, égett a villany, a zene is volt hogy ment. Volt olyan, aki még alváshoz is hangos zenét tett be. Szóbal kialvatlan voltam, amit hétvégén próbáltam kompenzálni.

- A 6 főre 2 íróasztalt 2 szobatárs foglalta teljesen el asztali PC-vel, mi többiek az éjjeli szekrényeinket használtik. A városban már ismertem az összes padot, ahol nyugiban le tudtam ülni tanulni, matek feladatokat oldani.

- Nagydolgomat is inkább máshol, pl. az egyetem valamely wc-jében végeztem, mert az nyugisabb volt.

- Mivel a kolesz igazgatónak volt egy elképzelése a szakmai diverzitásról, ezért teljesen más szakosokkal voltam összezárva, az egész koleszban (egy kis kolesz volt, a diri az összes kolesz igazgatója volt) egyetlen velem azonos szakos sem volt. Így nem élveztem semmi olyan előnyét, hogy évfolyamtársakkal jegyzet csere, társalgás, együtt buliba indulàs, stb., stb., ha valakivel valamit akartam, ugyanonnan indult, meg kellett keresnem telefonon, vagy más távoli csatornán, mint mikor lakásban laktam. A tök más szakos szobatársaknak meg az életritmusa is tök más volt.

Összességében nem volt jóy de túl lehetett élni. Ha jófej szobatársaid vannak, akkor könnyebben.