Bunkó voltam vagy jó testvér?

Sziasztok!

23 éves fiú vagyok, a húgom 21 éves. A szüleink három éve meghaltak, az apai nagymamánk volt ezidáig az egyetlen rokonunk (nemrég meghalt), de eltartottuk és tartjuk magunkat. Nagymamánlnak volt egy nagyon jó barátnője, aki pl. temetőbe kivitte kocsival (nekem és tesómnak nincs), önként felajánlva, ilyesmik. A kedves barátnő elég mindenlébenkanál típus. Két éve egyszer már összevesztem vele, mert elkezdte mondogatni, hogy nagymamám mennyit tett értünk a testvéremmel (ez így is van), aminek azért nem örültem, mert ilyenre nem kell engem emlékeztetni, főképp nem egy családi értelemben kívülállótól.

A húgom elég félénk típus, nem képes senkinek a visszaszólásra, én etéren viszont elég határozott vagyok.

A húgom vállalta, hogy megcsinálja a gyászjelentést, amit nagymamam házában kitett. Mivel jó, ha minél jobban önállósodik és kezdeményezőbb lesz, azt mondtam, nem szólok bele semmilyen módon. Nem mondom, hogy elsőosztályú lett (pl. csak szöveg, képet nem is tett rá), de tájékoztatásnak jó.

Na erre ma a "barátnő" felhívta a húgomat, hogy milyen szar lett, hogy WC-papírként sem érdemes hozzányúlni, meg hogy a húgom szégyellje magát. A húgomon lehetett látni, hogy meg lett bántva. Én ezután felhívtam a "barátnőt", nem kiabálva, kerülve az alpári stílust, de határozottan, hogy milyen jogon szól ő ebbe bele, milyen alapon szidja le ő a húgomat. Csak fújta, hogy ez nem gyászjelentés, stb. Végül azzal tettem le, hogy "van még valami?", annyi megvetést belesűrítve, amennyit csak tudtam.

Köszi a válaszokat!