Történt már veled olyan, hogy hirtelen sok emberrel szakadt meg a kapcsolat? Hogyan éljem túl ezt az időszakot?
Van, akit leépítettem, mert megelégeltem a viselkedését, volt, aki önhibáján kívül tűnt el, elnyelte a munka világa, és az egyik szülőm, aki kijelentette, hogy nem érdekli a kislányom, sem én, 20 éve elváltak, neki már nincs felém kötelezettsége, mint szülő és nagyszülő.
Úgy érzem beleroppanok a fájdalomba, túl sok volt már az utóbbi időben. Persze majd jönnek új emberek, ha visszamegyek már dolgozni az anyaságból, de addig a koronavírus miatt sem tudok semmi kapcsolatot kiépíteni. Sokat sírok, sokat vagyok egyedül, tele vagyok dühvel és csalódottsággal.
Történt, és mondhatom, hogy nehéz volt.
Én azt mondom, keress egy életvezetési tanácsadót vagy egy pszichológust. Nem kell feltétlenül terápiába járnod, de érdemes egy olyan ember véleményét meghallgatnod, aki nem kötődik hozzád, tehát vadidegen. Mostanában már akár TB-s ellátásban is lehet online beszélni pszichológussal, szerintem megéri.
A másik, hogy szülőt így elveszíteni azért nagyságrendileg más, ez is egyfajta gyászfolyamat lenne, de olyan embertől kellene elszakadni, aki él, csak épp nem kíváncsi ránk.
Azt nem írod, hogy a kislányod milyen idős, gyanítom, hogy elég kicsi.
Na, igen, ezért gáz, hogy ennyire nyomasztják az embereket a coviddal.
Ez nem összeszedés kérdése, szerintem. Elhatározás kell a kezdőlépéshez, utána már gördül a dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!