Történt már veled olyan, hogy hirtelen sok emberrel szakadt meg a kapcsolat? Hogyan éljem túl ezt az időszakot?
Van, akit leépítettem, mert megelégeltem a viselkedését, volt, aki önhibáján kívül tűnt el, elnyelte a munka világa, és az egyik szülőm, aki kijelentette, hogy nem érdekli a kislányom, sem én, 20 éve elváltak, neki már nincs felém kötelezettsége, mint szülő és nagyszülő.
Úgy érzem beleroppanok a fájdalomba, túl sok volt már az utóbbi időben. Persze majd jönnek új emberek, ha visszamegyek már dolgozni az anyaságból, de addig a koronavírus miatt sem tudok semmi kapcsolatot kiépíteni. Sokat sírok, sokat vagyok egyedül, tele vagyok dühvel és csalódottsággal.
Nem akarok ezoterikus magyarazatot adni, de barmi is az oka, ilyenkor egyszerre rug bele az emberbe mindenki, mintha osszebeszeltek volna, es minel jobban tudod ezt, annal inkabb nem kapsz egy kinyujtott kezet, emberi hangot.
Forditva is igaz, mikor szetszednek az emberek, ha talalkozni akarnak veled, tul sok lesz.
En szembeneznek a tennyel, hogy ez most tenyleg ilyen rossz. De semmikepp nem tekintenem magam elatkozottnak, nemkivanatos szemelynek. Egyfajta dacbol maganyos tevekenysegek, erdeklodesek fele fordulnek erre a maganyos telre. Azzal a tudattal, hogy nem lesz ez mindig igy, lesz meg uj, kinyilik a vilag, uj barataid, sikerelmenyeid lesznek.
Most beguboznek, de kizarolag atmenetileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!