Mit tegyek, ha az eddigi egész életem egy nagy nulla?

Egy gyáva, megalkuvó ember vagyok. Nem mertem szinte semmit, se a barátaimat, se a véleményem, se az érzéseimet felvállalni soha mások előtt, mert féltem, mit gondolhatnak/mondhatnak/tehetnek. Iskolát is szüleim döntése szerint választottam, mert nem mertem felvállalni, hogy mást akarok tanulni.

Több barátságom is így ért véget, hogy egyszerűen féltem, mit gondolhatnak mások, ha vele látnak. Attól egyenest rettegek, hogy valaki például a fényképeimre/verseimre/másokkal folytatott beszélgetéseimet megláthassa.

Mindig magabiztosnak, erősnek, okosnak akartam látszani, mert tudtam hogy gyenge, önbizalomhiányos és buta vagyok.

Most itt vagyok, lassan végzek az egyetemmel, el tudok majd helyezkedni, de se barátaim, se párom, se tapasztalatom, se élményeim, se emlékek.

Amim van az a kis családom (szülők, nagyszülök) és a tudásom, de ötletem sincs, mit kezdjek magammal most?