Meghalt a nővérem, mi tévő legyek?

Reszvetem. Legyel turelmes magaddal, normalis, hogy most rossz a kedved, szomoru vagy. A gyaszt nem nagyon lehet elkerulni.

Valtozot, hogy kinel mennyi ideig tart. En eleinte azt hittem, hogy jol birom, aztan 1 ev utan bele roskadtam, majd sikerult nagy nehezen feldolgoznom a tortenteket, de magat a fajdalmat, az urt, ami utana maradt azt meg tovabbi 1.5 evig nem voltam hajlando elengedni. Most 2.5 evvel kesobb jutottam el oda, hogy ideje elengednem a fajdalmat.

Igazabol erre nincsen fix recept, mindenki mashogya gyaszol.

Sok kitartast kivanok a nehez pillanatokhoz.

Először is fogadd őszinte részvétem. Nagyon sajnálom, biztos szörnyű lehet és 27 év valóban olyan kevés.

Először ne legyél kemény magaddal. Természetes hogy fáj és hogy mindig visszatérnek hozzá a gondolataid. Emiatt ne szégyelld magad vagy legyél dühös, mert ez természetes és csak azt mutatja, hogy mennyire szeretted.

Mindenki másképp gyászol, de mindenképpen adj időt magadnak és ne félj beszélni a dologról. Segíthet, ha keresel valamilyen elfoglaltságot vagy hobbit, ami legalább egy kis időre lefoglalja a figyelmed.

Ez a veszteség örökre veled lesz, de idővel megtanulsz majd együtt élni veled. Nem ismertem a nővéredet, de biztos vagyok benne, hogy azt szeretné, hogy boldog életed legyen. Igen, időbe fog telni, amíg jobban fogod érezni magadat, de szerintem képes leszel eljutni arra a pontra, ahol boldogan tudsz élni majd, ahogy a nővéred is szeretné.

Hallottam egy olyan technikáról, hogy amikor nagyon vágysz az elhunytra, akkor írj neki leveleket. Nem kell megmutatnod senkinek, csak írd ki magadból mit érzel, ahogyan szemtől szembe mondanád.

Nagyon sok kitartást kívánok neked és sose gondold magad gyengébbnek, csak mert gyászolsz. Merj segítséget kérni.

Részvétem!

Arra gondolj a nővéred minek örülne, annak hogy ne sírj ne legyél szomorú azokra az időkre gondolj mikor egészséges volt és milyen jó dolgokat éltetek át ne arra amikor a beteg napjait élte

Attól még lehet jó kedved mert belül fáj valami a nővéred is azt szeretné hogy őrizd a szívedben az emlékét de ne roskadj bele a fájdalomba mert az nem jó senkinek

Fogadd együttérzésemet! A gyász egy nagyon fura dolog, amely sokféle emberből sokféle reakciót vált ki. Van, aki ledermed. Van aki napokon keresztül csak sír. Van, aki megkönnyebbül. -Utóbbi főleg akkor áll fenn, ha egy elviselhetetlen természetű ember távozik az árnyékvilágból, ugyanakkor fakadhat abból is ez a megkönnyebbülés, hogy nagyon sokat szenvedett az elhunyt, mielőtt végérvényesen magához szólította a halál (és ez eléggé mélyen megérinti a közvetlen környezetet, amelyik végig nézi az illető haláltusáját).

Egy szónak is száz a vége: az embereknek különböző hosszúságú időszakra van szükségük, amíg emlékké szelídül tudatukban a gyász. Ezt onnan szokták a legtöbben észrevenni többnyire, hogy szinte csak a szép emlékek jutnak az emlékező eszébe az elveszített szerettével összefüggésben, hanem addig nem tapasztalt nyugalom is kíséri ezt az emlékezést. Sovány vigasz lehet számodra, de ha értesz a rímfaragáshoz, sokat segíthet, ha kiírod magadból a gyászodat, - klasszisokkal hamarabb sikerülhet elengedned a nővéredet.

Volt elmúlt.

Borúra is derű jön.

Elvesztettel egy szerettedet. Nezz korul menhelyen. Ott is hozzad hasonloan elkeseredett kutyak vannak. Valamelyikkel biztos osszebaratkoztok. Esetleg orokbefogadod es egyutt lesztek elkeseredettek. O is elvesztette a csaladjat,a szereto gazdajat az otthonat mindenet. Aztan szep lassan megszereted es felmelegiti a szived,h megmentettel vkit. Nem potolja a novered,de lefoglalod az elmed,mert tanitod,eteted,apolod,sportolsz vele,kozossegbe jartok.

Nyisd ki a szivedet. Nem csak te szenvedtel veszteseget. Nem vagy egyedul a szomorusagoddal. Tarsra talalsz,megertesre. Atolelheted(Olyat valassz,amelyik ezt szereti!!),ouszilgathatod.

Az első ünnepek nagyon rosszak lesznek, utána kezd majd enyhülni. Jobb nem lesz csak megtanulsz majd vele együtt élni.

Részvétem.

Szia.

Nekem is meghalt a nővérem, és pont 10 évvel volt idősebb ő is.

Mi 24 és 34 voltunk akkor.

Nekem hullámokban jön még most 6 évvel később is, de már nem kibírhatatlan a fájdalom. Hosszú időszak és hol jobb, hol rosszabb.

Szerintem fordulj nyugodtan szakemberhez a feldolgozás miatt, és ha van erőd hozzá, akkor figyelj a családod többi tagjára is. Családi terápia is jó lenne.

Nem akarlak riogatni, csak azért mondom, mert nekem az anyukám nem tudta feldolgozni a tesóm halálát és fél évvel később belehalt ő is. Nagyon kegyetlen időszak volt.

Én akkor csinaltattam egyébként egy tetoválást és mindig eszembe jut róla tesóm és jólesően.

Kereshetsz fórumokat esetleg. Sokaknak jól esik olyanokkal beszélni, akik átéltek hasonlót. Én pl ilyen fura módon ismerkedtem meg a férjemmel.

Ne haragudj meg a barataidra, ha nem tudnak melletted állni jól. Nem tudnak mit mondani, azért maradoznak el. Egy kicsit keresd a társaságokat, mert nem fogják tudni, hogy mit szeretnél.

Beszélj az érzéseidről.

A rossz emlekekről próbáld elterelni a go dolataidat és a jókra emlékezz.

Nem baj, ha nevetsz, vagy jó kedved van néha. Nem jelenti, hogy nem gyászolsz.

És sirhatsz is. Nem kell minden áron erősnek lenni. A levél írás, ahogy írták fentebb, tényleg segít egy kicsit.

Sajnos ilyenkor elképzelhetetlennek és abszurd ak tűnik, de az élet tényleg nem áll meg. Ezt nehéz elfogadni.

Együttérzéssel üdvözöllek.