Néha ti is érzitek ezt?

El kell kezdeni állást keresni, de úgy, hogy azt is mérd fel, mi kellene ahhoz, hogy ne így érezd.

Én pl. most állást keresek munka mellett. Az egyik szempontom, hogy közelebbi munkahelyet keresek a mostaninál, hogy kevesebbet kelljen munka miatt utaznom. Tudom, hogy más többet is utazik, de én nyűgnek érzem a napi 1,5-2 órát.

Én nem érzem ezt, szeretem a munkámat, mindig előrébb visznek a kisebb-nagyobb kihívások, és amikor megoldok egyet, elégedetten dőlök hátra. Másrészt én "maszekolok" is, általában hétköznap és hétvégén is. Hétköznap hazaérek 4 után melóból, és keződik a meló :D

Sokszor pörgősebb a hétvége, mint a standard hétköznap. Nekem ezért nincs ez a "kezdődik a mókuskerék" érzésem, mert be se fejezem :)

De ez így jó nekem, szeretem.

Ezen én is agyalok ezerrel... Nincs családom, párom, mert (részben azért, mert) lehetetlenségnek tartom azt, hogy boldogan éljek valaki mellett anélkül, hogy állandóan a holnapon gondolkodjak, hogy mit-hogyan-mi módon kell megtenni a dógozóban. A FőMajom is munkalapú társadalomról karattyol, a nép is állandóan egymást b*tatja, hogy "Mennyéééé dóóógozni!!!".

Többen azt mondják, hogy a vállalkozás a jó, mert ott a magad ura vagy. Lehet, hogy igazuk van...