Amióta betöltöttem a 26.életévem olyan öregnek érzem magam, más is volt ezzel így mikor betöltöttem egy bizonyos kort?

És akkor én mit mondjak? :D Mást sem hallom itt a férfiak szájából, mint azt, hogy minél közelebb vagyok a 30-hoz, annál visszataszítóbb, gusztustalanabb és annál kevésbé szexibb vagyok, mint nő, de már 23 fölött is igazából elbújhatok és bármit csinálok, már sosem leszek senkinek olyan jó, mint 18 évesen. :'D

Egy szem vékony ráncom van a szám sarkában, de az is rettenetesen kiidegel, pont a 25. születésnapomra akartam eltakarítani onnan lézerrel. A problémát nem oldja meg, öreg leszek így is-úgy is, de legalább nem utálok tükörbe nézni.

Tudatos bőrápolás, normális táplálkozás, rendszeres sport, mint ahogy azt évek óta megszoktam, jöhet a retinol is, aztán majd lesz valami. Legfeljebb befordulok és szarok a világra, akkor nem aláznak majd meg a korom miatt. 😊

20 vagyok és sajnos úgy alakult, hogy csak jövőre tudok érettségizni. (akkor leszek 21), akarok még tanulni tovább ami + 3 év.

A teljesen önálló élet még 4 évre van tőlem és az is csak akkor ha minden jól megy.

Barátom sosem volt és rosszul érzem magam emiatt.

Pedig minden vágyam egy szerető, hosszútávú kapcsolat, két gyermek és legfőképp önállő felnőttnek lenni.

Nagyon öregnek érzem magam, mert sok mindent elérhettem már..2 éve leérettségizhettem volna, ha szociálisabb életet élek párom is lenne nagy valószínűséggel.

Ezeket leszámítva viszont nem vagyok öreg, 20 éves még félig gyerek. Jajj, csak tudjam ténylegesen felfogni és nem idegeskednék ennyit ezen. :)

Nekem is volt egy letargikus korszakom 25 év körül. Rádöbbentem, hogy örökre vége a gyerekkornak, pedig lélekben még kb. annak éreztem magam, a tinik világához húzott a szívem, és nem akartam elfogadni, hogy már dolgozó, felnőtt ember vagyok, és az évek egyformán telnek, hogy ez már örökké így lesz. Valami elveszik az ember életéből, a gondtalanság, a fiatalság öröme, a világnak mint valami felfedezendő dolognak, pozitív valaminek a szemlélete. Amikor iskola után a barátaiddal csak random felszálltok egy villamosra és csavarogtok, aztán beültök valahova iszogatni... Megszűnnek ezek a random játékos, laza dolgok, csak jársz dolgozni napról napra, elkezdesz egzisztenciális dolgokon gondolkodni, hogy még nincs autód, házad, még a fizetéseddel sem vagy elégedett, és nincs családod, és észreveszed, hogy a régi barátaid fokozatosan elkopnak mellőled, akikkel annak idején éjszakába nyúlóan bandáztál... És valami sivárságot kezdesz érezni, nem tudsz mit kezdeni ezzel. Kb. 25 évesen gondoltam bele először abba, hogy most már évről évre öregebb leszek, és egyszer meg fogok halni, főleg, amikor kb. ekkor fedeztem fel az első ősz hajszálamat is... :D És amikor először köszönt egy gyerek csókolommal, akkor is kiakadtam (igaz, csak magamban).

Úgy látszik, ezen sokan átmennek 25 év körül. Azért van, mert ekkor korszakhatárra ér az ember, tényleg örökre vége van a gyerekkornak, de még hiányzik ez neki, és nem tudja, mit kezdjen az új életével, ahol sokkal felelősségteljesebben kell élni, és ahol már más értékek lesznek a fontosak. De meg kell tanulni ebben is meglátni a szépséget, és igazából mindenki meg is találja a maga helyét a felnőttek világában! Nálam is lecsengett ez, igaz, a második ilyen pánik az volt, amikor 30 éves lettem. Már hónapokkal előtte emésztett, hogy mi lesz, ha átlépem a 30-at. Aztán átléptem, és mi lett? Semmi. Azóta sem érdekel igazából már ez, és tini sem akarok már lenni, jól érzem magam úgy, ahogy vagyok.

Egy csomó új dolog vár az emberre igazából, pl. ha van egy jó munkád, hivatásod, amit szeretsz, és jó fizetésed, akkor oda mész, ahova akarsz, utazgatahatsz. Vagy én pl. elkezdtem élvezni a művészeteket, a komolyzenét (ami azelőtt nem érdekelt, de most élvezem), új ételeket szerettem meg, amiket gyerekként utáltam. Valahogy másképp nézek a világra, keresem a jót és a szépet, és ez boldoggá tesz. A barátaimmal más lett a viszonyom, sokan tényleg eltűntek az életemből, de lettek újak is, és akik megmaradtak, azokkal ugyanúgy lehet inni, hülyéskedni, csak engedélyt kell kérni az asszonytól :D És az is jó, hogy az ember önálló életet él a párjával, ő az úr a házban, és ez az önállóság, autonómia is egy teljesen új lehetőség, és tök jó.

Szóval nem úgy kell felfogni, hogy 25 éves lettél, és elveszett valami, innentől már csak a lejtő van. Mert nem, csak másfajta élet vár rád, amit meg kell ismerni, és meg kell találni benne a szépet.