Mit tegyek magammal? Van-e megoldás (persze azon kívül, hogy végleg feladom, értsd úgy, hogy az életemet adom fel)?

Sziasztok!

Én egy alapszakos, végzős egyetemi hallgató vagyok, és autista.

A következő levelet egy barátomnak írtam volna, de nem szeretnék neki panaszkodni, mert neki is elég gondja van most.

"Amúgy azért érzem úgy, hogy szakmailag alkalmatlan lehetek, mert senki sem ad lehetőséget például arra, hogy laboratóriumi munkát végezzek (viszont a szaktársaim könnyen kapnak ilyen lehetőséget, még a járványhelyzet ellenére is). Témavezetőt is nagyon nehezen találtam (és úgy érzem, hogy a legszívesebben ő sem foglalkozna velem, viszont bármelyik másik szaktársammal igen). Csak a rossz hírem terjedhet.

Úgy érzem, hogy nem vesz senki sem komolyan, mindenki gyerekszámba vesz, holott nem vagyok az, mert a jegyeim alapján igen is tudok legalább annyit, mint a szaktársaim többsége (na jó, a legkiemelkedőbb 5-10%-ot ne vegyük ide) és szellemileg nagyon is ép vagyok (tudod te ezt nagyon jól, 130-135 között van az intelligenciahányadosom a Mensa hivatalos tesztje szerint, 2 évig tag is voltam). Valószínűleg hiába szenvedem végig az egészet, mert én, a nyomorult kis fogyatékos, később sem fogok sehova sem kelleni. (Így van ez a többi szakmával is.)

Sokszor úgy érzem, hogy léteznem se kéne, hogy nincs értelme annak, hogy élek, mert haszontalan vagyok és csak másokon tudok élősködni, hiába teszek meg mindent azért, hogy ez ne legyen így.

Vajon így vihetem-e bármire az életben? Értsd úgy, hogy önállóan fenn tudom-e tartani magamat (alap dolgok: fedél a fejem felett és hogy mindig legyen valami kaja az asztalon), és lehet-e egy valamennyire megbecsült munkám? Ennyi nekem untig elég lenne.

(A "fedél a fejem felett" most jelentsen egy kis garzont, és a "kaja az asztalon" pedig egyszerű, hétköznapi ételeket. A megbecsült munka pedig valami olyan munka, amit azért nem szégyen bevallani egy társaságban, és a fizetésből ki tudom fizetni a lakhatásom + a rezsit, meg a kaját, tisztálkodószert, takarítószert, néha új ruhát, cipőt - tehát semmi felesleges rongyrázás nem lenne. Esetleg félretennék valamennyit, ha még marad.)"

Mit írnátok a barátom helyében?

(Igen, írtam már ki ide kérdést.)