Miért nem szeretem az állatokat/ állattartók nagy többségét? Ennyire rosszul lennék bekötve, vagy más is érez így?

Előre leszögezném, nem gyűlöletről van szó. Szívesen megsimogatok egy kutyát, és a szomszéd láthatóan elhanyagolt cicáját (amíg élt) etettem. Vannak olyan fajták is, amiket kifejezetten szépnek, aranyosnak tartok, és megesik hogy unaloműzésképp is ilyesmi videókat nézek.

De a kisállatok többsége nem vált ki belőlem semmit. Félreértés ne essék, eszembe se jutna ártani nekik.

De a macskák nagy hányada (saját tapasztalatom, és rengeteg macskás ismerősöm van) önző, és nem látom benne hogy "lelke van", amit ugye szoktak mondani az állatokról. Eszik, elmegy/elvan a lakásban, újra eszik, alszik, ürít. Neha megengedi hogy megsimogasd, de ez legtöbbször akkor van, ha kaját akar. (Tudom, nem mindegyik ilyen, mégegyszer mondom, a saját es a környezetem, valamint egy nagyon nagy macskás csoport tapasztaltaira alapozok. Ha a te cicád pont nem ilyen, ne kérd ki magatoknak.) Pusztán azért tud aranyos lenni mert szőrös. Ráadásul NAGY TÖBBSÉGÜK, NEM AZ ÖSSZES, buta is. Ezt nem magyarázom részletesen, gondolom a "tál félig tele van, de mégis nyávog" jelenség mindenkinek megvan.

A kutyákhoz lelkileg egy kicsit közelebb állok. Őket érző lényeknek látom, akik őszintén képesek szeretni az embert. A rottweiler fajtát kifejezetten szeretem is, ha jól van nevelve fantasztikus házörző, gyönyörű, méltóságteljes, kiemelkedően intelligens kutya.

De itt jön a nagy többség, és a gazdik szerepe. Mindenkinek van egy szomszédja (vagy olyan ismerőse akinek van egy szomszédja), ahol a kutya rengeteget, feleslegesen ugat, Isten bocsássa meg "korcshangon vonyít". A kutyások közül sajnos nagyon sokan nem viszik el kutyaiskolába az állatukat, olyan fajtát vesznek, aminek az igényeit nem tudják kielégíteni. Egész nap a lakásban/udvaron van, unalmában ugat mint egy bolond, még akkor is, ha a kerítésnek csak 10 méteres sugarába kerülsz. Ha kimegyek futni, nem egyszer történik meg hogy a parkban a PÓRÁZ NÉLKÜLI kutya fut utánam, és meg kell állnom mert a gazdi nem tudja visszahívni...

Ráadásul rájuk is igaz, hogy a többséget nem látom cukinak.

[link]

Például itt van ő. Megugat a csúnya, barna foltokkal a szeme alatt, és megkérdezi a gazdája hogy "hát nem aranyos"? NEM.

Ne értsétek félre a szándékom. Nem kidühöngeni akartam magam (remélem nem úgy jött le), és provokálni sem. Egyszerűen csak szeretném tudni, hogy mennyire "egészséges" az, hogy semmi pozitív érzelmet nem vált ki belőlem a kisállatok nagy többsége, hogy van-e hasonló beállítottságú ember, és hogy ez mennyire elítélendő. Ahogy észreveszem, ma gyermektelennek lenni egyre inkább elfogadott társadalmilag, de ha a kisállatok váltanak ki belőlünk olyat, amit a gyermekmentesekből a gyerekek, az tabu.