Hol tartottál az életedben 24 évesen? Mihez kezdenél, ha 24 évesen mindent újra kéne tervezned?

Szuz voltam, munkanelkuli, depresszios, mikozben pedig szep es okos.

Hepi kozepkoru lettem, de nagyon rogos volt az ut, es 33 evtol jott a feljovetel a godorbol.

Friss diplomás voltam, első lakást vettük, házasodtam, első munkahely összejött.

2021-ben: még mindig azon a melóhelyen vagyok, elváltam, áruljuk a lakást, most újrakezdem az életet egy kicsit

A legszebb időszakom volt...volt egy jó munkám,kocsim,barátnőm,annyi baj volt hogy ezek mellett drogoztam is elég keményen.

aztán az utóbbi 5 évem valami förtelmesen szar lett.

-A drogok miatt megromlott az egészségem.

-Azzal a nővel szakítottam.

-Kocsimat összetörtem..jó van másik, de sokkal kisebb kategóriájú.

-Nincs melóm...szóval egy csőd az egész. :D most próbálom összekaparni magam.

A te helyzetedben nem lesz segítség, mert én egy generációval előrébb járok, teljesen mások voltak a viszonyok, amikor én 24 éves voltam (30 évvel ezelőtt). 24 évesen már 5 éve dolgoztam egy - akkor még - biztosnak tűnő helyen, már 3 éve ismertem a páromat, akivel mai napig együtt vagyunk, még otthon laktam 24,5 évesen, amikor terhes lettem és 25 voltam, mikor megszültem az első gyerekemet. Szülés előtt pár hónappal költöztem csak el otthonról.

A későbbi történéseket figyelembe véve egyet biztosan beiktatnék: ezerrel nekiállnék nyelve(ke)t tanulni, mert volt hozzá érzékem, de eleinte támogatást nem kaptam a családomtól (elsősorban erkölcsi támogatásra gondolok, nem anyagira), később meg már a muka mellett őszintén megmondom: lusta voltam. Ma ezt már nagyon bánom, sokkal több lehetőségem lenne boldogulni.

Hogy neked mit tanácsolnék? Semmiképpen nem szabad feladni. Édesanyám epilepsziásan felszolgálóként dolgozott annak idején, 22 évesen özvegyen maradt egy 3 éves gyerekkel (velem), szüleivel kellett laknia, de aztán újra férjhez ment, még egy gyerket szült, irodai munkát vállalt, amihez tanfolyamot végzett, 33 évesen rokkantnyugdíjas lett. Egyet nem csinált: soha nem veszítette el az életkedvét, és soha nem adta fel.

Nem tudok jó módszert ajánlani, szerintem mindenkinek magának kell megtalálnia a neki megfelelőt.

De talán lesz olyan, aki most van hasonló helyzetben és van jó ötlete, hogy mit kéne kezdened. Mondjuk a végzettségedhez passzoló állást mindenképpen próbálj keresni, biztos vagyok benne, hogy találsz valamit. Én mindig csak olyan álláshirdetésekbe futok bele, ahol fiatal, diplomás, több nyelven beszélő embert keresnek. Férfit meg pláne könnyebben vesznek fel, mert nem kell attól tartaniuk, hogy elmegy szülni. Szerintem egy hozzád hasonló kvalitásokkal rendelkező 24 éves férfinak elég jó esélye van munkát találni még a jelenlegi helyzetben is.

Anyagi helyzetem jó, párkapcsolatom jó. Munkám elmegy egyenlőre, de nem 9r9kre az biztos. Kéne jó szakma, kéne német nyelvtudás.

De ennyi idősen, már nem megyek vissza a suliba, munka mellett meg iszonyúan nincs kedvem tanulni, csak fejben, de mikor oda jutok, akkor nem. Igy is úgy érzem, hogy nincs életem a munka mellett, hát még ha tanulnék is, pedig muszáj lenne.

Szóval most elég jó, de pár év múlva ez már nem biztos, hogy megfelel, és feljebb jutni innen iszonyú nehéz, főleg a nyelv miatt.

Legnagyobb hiba volt a németet dobnom az angol miatt, most meg az angollal semmire nem megyek, angol országok meg nagyon messze vannak.

Jobb szeretek ingázni csak.

Én is 24 éves lány vagyok, egy hónap múlva leszek 25. Jótanács: ha olyan ír, aki 10-20-30 éve volt ennyi, az nem releváns, hiszen egész más világ volt, ne azzal mérd össze magad. A szüleim ennyi idősen a nulláról indulva felépítettek egy háromszintes családi házat, hitel nélkül! Manapság ehhez meg kell nyerni a lottót, vagy kimenni Dubajba prostinak, vagy nem tudom, de összekaparni 60 milliót nem egyszerű.

Én jelenleg albiban élek, másfél éve dolgozok, de most csak félmunkaidőben, mert mellette mesterszakot is csinálok, szuper a fizu, 1 millió ft félretett pénzem van. Kapcsolatom most nincs, nem is szeretnék, mert fél év múlva terveim szerint külföldre költözök. Amúgy én úgy érzem, hogy teljesen rendben van az életem és haladok az álmaim felé, vannak barátaim is, szerető családom stb. Gyereket szülni sosem terveztem 27-30 éves korom előtt, tehát ezzel sem vagyok elkésve.