Tudtuk mondani jó indokokat, hogy egyesek miért utálnak chatelni, vagy chaten ismerkedni?

Leírom a személyes példám, ráírtam egy velem egykorú lánnyra, több hónapig beszéltünk, oda voltam érte, és vége lett, letilt, kész... Nem tudsz mit tenni...

Messze lakik, és nem is tudod igazából hol.

Barátaimmal jobb híján chatelek is. (Vannak, akik messze laknak, karantén stb)

Ismerkedésre nem használok ilyesmit, mivel a lényeg vész el így. Nem romantikus, nincs szikra, legfeljebb egy haveri beszélgetés flörttel.

Plusz simán lehet az bárki (nem merek semmilyen adatot megadni), interneten nyoma marad mindennek (én nekem is hatalmas screenshot gyűjteményem van).

Az utóbbi időben (mondhatni) megutáltam a chat-elést, netes írogatást. Türelmem sincs, energiám se már annyit írogatni, amit amúgy szóban pillanatok alatt el tudnék mondani. Nem is elég a "csak írogatás", nagyon személytelen és nem az igazi, mert hiányzik, hogy lássam is a másikat kommunikáció közben.

Ismerkedni pedig végképp nem szeretek neten, pláne írásban. Bárki lehet a képernyő másik végén, meg is játszhatja magát, simán lehet egy totálisan más (személyiségű) ember is. Neten túl könnyű másnak lenni..

Továbbá, nem bízom meg kellően a másik félben, nem szeretek magamról megadni személyesebb dolgokat. Hajlamos vagyok a (leg)rosszabbra gondolni, de sokszor eszembe jut, hogy mi van, ha az illető képernyőképet készít a beszélgetésről és azt szerkesztgeti kedvére, vagy rosszabb. Posztolja?

Tudom, hogy ez az oldal nem ismerkedésre készült, de többször rám írtak fiúk ilyen célból. Az első pár üzenetben nagyon kedvesek, figyelmesek voltak, de amikor 3-4 üzenetváltás után nem akartam találkozni, na akkor hirtelen előjött az igazi személyiség, igazi stílus. Szerintem azt a hangnemet nagyon nem érdemeltem meg, de ez van..

A másik, amikor nem akarom megadni a FB-m totál idegeneknek, de minden üzenetben odavetik és próbálnak bennem bűntudatot kelteni, amiért nem akarom.. én meg papagájként ismételgetem, hogy nem adom meg a FB-m bárkinek..