Mi értelme van ennek a kötelező képmutatásnak? Face-n mindenki előadja, mennyire szereti a családját / barátait, ők az élete értelme, az anoním oldalakon ezzel szemben a szöges ellentéte jön vissza.

Tudom, hogy ilyen a társadalom zöme, nem most döbbentem rá, a kérdés inkább költői. Sokaknál árad a rózsaszín giccs, a nyálas közhelyek, és nem mondom, hogy nincs egy ember sem, aki tényleg szereti a gyerekét / szülőjét / testvérét / szerelmét / barátait, de anoním oldalakon, név és tét nélkül azért szembejön a valóság. Temérdek pocsék szülő-gyerek viszony, utálkozó, egymást maró testvérek, egymást a halálba kívánó egykori naaagy szerelmesek, stb. Ez sokak szerint rendben van, de ha valaki valamiért nem akar családot alapítani az bezzeg kapja a savazást. Szerintem teljesen érthető, ha valakit teljesen kiábrándít ez a kényszeres képmutatás és pózolás. Tudom, nem mindenki ilyen, nem kell így élni, de néha azt érzem, az emberek abszolút többsége nagyon is így gondolkodik, hogy a képmutatás, de közben csendben egymással szembeni utálkozás teljesen természetes és követendő.