28 éves egyedülálló férfinak átlagosan mi az aminek már meg kell lennie az életében?

Kár, hogy albérletben laksz és nem a szüleidnél, mivel az albérlet kidobott pénz. Ezt az összeget félre is tudnád tenni, hogy saját lakást vegyél, akár hitelre is, és a hitel törlesztése még mindig olcsóbb, mint a kidobott albérleti pénz.

Felejtsd el addig a jogsit és az autód, míg nincs saját lakásod! A lakás fontosabb, mint az autó.

Ennyi évesen még megtakarításnak is kell lenni, ha már dolgozol.

Youtube tele van főzősegítséggel, az alapján simán meg lehet tanulni főzni. Mosás akár kézzel, vagy géppel. Nem részletezem, a lényeg az önfentartást, hogy a hétköznapokban önállóan meg tudj élni.

Nem csak te vagy lemaradva..főzni én sem tudok,és őszintén szólva nem akarok,inkább megveszek valami gyors hideg szar kaját csak főzni ne keljen mert nagyon nem megy.

Ezért lenne jó egy barátnő többek között,de sajnos nekem nincs.

Kocsim az van..hát az olyan hogy szinte elengedhetetlen szerintem,nem ennyi idős korban hanem már alapból is.

Aztán a többi életvitel,sors,kitartás,akarat,egészség kérdése (ez a legmeghatározóbb)..Legtöbb embernek már családja van ennyi idősen szerintem,nekem valahogy nem jött össze.

29f

28 éves egyedülállóként képesnek kell lenned arra, hogy ellásd a saját egyszemélyes háztartásodat. Mosni nem nagy műsorszám, az automata mosógép óriási áldás. A takarítás sem olyasvalami, amit ne lehetne férfiként megtanulni. A főzés már nem mindenkinek megy, de egyszerűbb ételekkel nincs gond. A lényeg, hogy igényes légy magadra: ne álljon a szoba sarkában hegyekben az üres pizzásdoboz, ne akkor kerüljön elő a kanapé mögül a behajított fél pár zokni, mikor évente egyszer elhúzod portalanításhoz, ne várd meg, míg kilyukad az alsógatya, hanem még előtte cseréld le. A férfiaknál ugyanis ez a legfőbb probléma: a nemtörődömség hihetetlen méreteket tud ölteni. Pillanatok alatt eljön az a szint, hogy amíg munka után hazaérve le tudsz rogyni a TV elé a kanapéra bambulni, nem törődsz semmi mással.

28 évesen ha ellátod magadat, az bőven elég. Viszont közel a 30, mikor már az lenne az elvárás, hogy saját autód és lakásod legyen. Na, jó, a lakás ebben a korban még nem kell, hogy teljesen a tiéd legyen, az is elég, ha fizeted a hitelt rá. Ezt a szintet elérni viszont nem könnyű.

"Viszont közel a 30, mikor már az lenne az elvárás, hogy saját autód és lakásod legyen"

Kifejthetnéd, hogy ezt ki is várja el. Te? És te ki vagy amúgy?

"Kár, hogy albérletben laksz és nem a szüleidnél, mivel az albérlet kidobott pénz"

Nem kidobott pénz. Nem lehet mindent az anyagi oldaláról nézni. Nyilván pénzbe kerül, cserébe viszont ott van az önállóság, szabadság, hogy nem kell máshoz, főleg nem a szülőkhöz alkalmazkodni. Jössz amikor akarsz mész amikor akarsz, csinálsz amit akarsz.

Én speciel megőrülnék, ha otthon kellene éljek a szüleimmel így 30+ évesen.

A "gyűjts önerőre" dolog is szép meg jó. De annak sem feltétlenül van értelme, hogy az ember 40 éves koráig otthon éljen az anyjáék nyakán mert "gyűjtöget". Miközben elrepül mellette az élet.

Főleg a mai lakás árakkal, egyedülállóként gyakorlatilag szélmalom harc.

Persze szép ez a "felejtsd el a kocsit" dolog is. De ez megint csak az anyagi oldal. Az anyagiak mellett ott van a tény, hogy kocsival is sokkal önállóbb, szabadabb vagy, elmehetsz nagyobb távokra, vihetsz magaddal másokat, stb.

Amúgy én úgy vagyok vele, 30+ évesen leginkább egyfajta önállóság, önálló élet az "elvárás", hogy az ember a maga életét élje és ne lemondásként élje meg azt.

Mindegy, hogy albérlet, vagy saját lakás, mindegy, hogy saját autó, vagy céges, legyen az embernek egy rendezett környezete, napi rutinja, hobbijai, mellette jó ha megy megtakarításba is.

Aztán ennyi.