Vannak itt olyanok, akiknek semmi sem jött össze, nincs egzisztenciájuk, nincs párjuk, mégis boldogok?

27 éves férfi vagyok, aki egy vakvágányra futott életet él. Ugyan van munkahelyem, de nettó 180 ezret keresek, ebből nem is álmodhatok saját lakásról, de még albérletre sem futja. Nincs kocsim sem, busszal járok dolgozni. Mondhatjátok azt hogy keressek jobban fizető munkahelyet...de ezt is nagyon nehezen találtam, büfészakos diplomával ennek is örülni kell. Másik szakmát tanulni se pénzem, se kedvem, se affinitásom jelenleg. Elkezdtem spórolni, de ilyen fizetés mellett lassan haladok. Barátnőm nincs, nem is volt még komoly kapcsolatom, ilyen anyagi helyzettel és kilátásokkal nem is lesz, főleg hogy nem vagyok jóképű - bár adok magamra, igényes vagyok és rendszeresen edzek. Barátaim is alig vannak, nagyon ritkán járok el itthonról. Érzem hogy nem jó így az életem, sokat agyalok azon hogy mi értelme így élni. Tudom hogy változtatni kellene, de annyi téren hogy azt se tudjam mihez kezdjek neki, ráadásul nem is vagyok már valami fiatal. Valaki van még hozzám hasonló helyzetben? Én valahogy mindig mindenhol olyanokkal találkozok, akiknek 30 évesen már saját lakása, kocsija, meg felesége éa gyereke van. Furán is érzem magam köztük, inkább kerülöm a beszélgetést.