Mással is szokott olyan lenni hogy szabad pillanatokban (amikor épp nincs mit tennie) elfogja egy olyan érzés hogy a saját élete foglya és nincs kiút?

És ahogy telik az idő és idősödik az ember úgy válik a "ketrec" egyre szűkebbé mi meg rohangálunk körbe-körbe mint egy megkergült háziállat és próbálunk meggyőződni arról hogy a kerítés nem szűkült még tovább. Az életben az opciók szép lassan (vagy az utóbbi másfél évben rekordgyorsasággal) megszűnnek, az ajtók bezárulnak. És ami megmarad lehetőség azt se biztos hogy megéri választani. Akár politikailag, akár társadalmilag, emberileg stb.

Család, házasság? Szétesik, megromlik, az emberek úgy váltogatják a házastársaikat még gyerek mellett is mint a használtautót.

Nihilizmus, carpe diem, élj a mának? A végén semmit nem hagysz hátra magadból, nyom nélkül elmúlsz mint egy pattanás.

Konzervativizmus? Az semmi mást nem akar mint egy időgépet egy olyan világba amely max. reklámplakátokon volt olyan mint amilyennek képzelik.

Liberalizmus? Mára teljesen elszakadtak a valóságtól, ki tudja hány nem létezik már szerintük és kit milyen névmással kéne illetni. Nincsenek határok, ha harci helikopternek éreznéd magad ezek az emberek még akkor is meghagynának, sőt buzdítanának a téveszmédben.

Nincs olyan mai ember vagy cél amit és akit érdemes lenne követni és hasznosan felhasználni az életteret (vagy időt) ami még a mai ember számára elérhető. És a vélt vagy valós sérelmeire se kaphat érdemi segítséget mert nagyon kevesen értik a környezetében a problémáját (őt magát pedig beskatulyázzák ami magával hozza a téves "diagnózist"), saját magának kell önvizsgálatot tartania és befoltozni a sebeket valamint levonni a tanulságokat.