Várandósság alatt- legszebb pillanatok, érzések?

Lassan közeledik a 7. hónap, így lassan már elhiszem, hogy egy nagy álomból valósság lesz.

Pár éve szerettem volna már babát, de nem jött össze (dokihoz is jártam, gyógyszer meg minden) (így utólag nem bánom:). Magamban eldöntöttem, hogy nekem nem lehet.

Aztán, most már egy új kapcsolatban, szóba került a téma, nem mertem mondani semmit. Csak elgondolkodtam, hogy megint ha abbahagyom a fogamzásgátló szedését (mert azért szedtem :) akkor kezdődik minden újra, doki gyógyszer stb. Aztán 3. hónap fogamzásgátló nem szedés után késett, és + tesztünk lett.

Sokáig fel sem fogtam, hogy igen baba van a pocakban, de most már hogy mocorog, látom uh-on, készülődés, vásárolgatás a babaszobába stb, segít elhinni. Úgyhogy a + teszttől minden pillanat a legszebb.....:) És mindent szeretek a babavárásbán, még a rosszuléteket is, hiszen egy nagyon édes oka van:)

a második és harmadik terhességem minden perce öröm volt, a néha megjelenő fizikai bajok ellenére is ( gyomorégés, vizesedés) Imádtam minden percüket. Az első terhességemnél problémák merültek fel egy uh során így azt a terhességet végigszorongtam, szörnyű volt.

A második harmadikat kiélveztem teljesen.:)

De amikortól már mozogtak azok voltak a legszebb percek talán.

Amikor először láttam uh-n mocorogni.

Amikor először éreztem mozogni.

Amikor mondta a doki, hogy kislányunk lesz. (Nagyon nagyon kislányt szerettünk volna.)

Aztán a 4d-s uh.

És minden uh, hogy láthattam, hallhattam, hogy minden rendben.

Mikor megláttam a 2 csíkot a teszten.

Mikor először halottam a szívhangját.

Mikor először rúgott akkorát,hogy biztosra tudtam ő volt.

Mikor először láttam 4d-n mosolyogni.

Mikor megmondták,hogy kislány.

És most már várom a percet mikor pillanthatom meg a kis pofiját,kis tappancsát.....<3

29hkm

Amikor először láttam pulzálni a kis szívét,

Amikor először láttam ásítani UH-n,

Amikor megtudtuk,hogy fiú,

Amikor először megmozdult,

Amikor először érezhette Apa is és hatalmas mosoly ült az arcára,

De a legjobb azt hiszem az lesz,ha már végre a kezemben tarthatom,törölgethetem a kakis kis fenekét és csodálhatom minden percben :)

35 hkm

Hatalmas öröm volt, amikor egy napi nem mozgás után és szétaggódás után végre hajlandó volt megmoccanni. Szétparáztam az agyam egy álló nap.

Hatalmas öröm volt neten átböngészni a kis dolgait, megrendelni, és még annál is nagyobb öröm volt, amikor megérkeztek.

Óriási öröm volt, amikor százasra mondták múlthéten, hogy kislány, és láttuk a kis pofiját is.

Az imént, amikor először nyomta ki magát úgy, hogy meg tudtam simizni a kis testét, bár fogalmam sincs, hogy mijét nyomta ki, de a hasam egészen eldeformálódott tőle. :) Azóta is úgy van. Valószínűleg a popsija...

26 h km

amikor a 12 hetes uh-n mocorgott és meg kellett "kérjem" hogy feküdjön vizszintesen és nyugton hogy lemérjék a redőjét mert nem akart elfordulni és ő megtette...és ahogy akkor először midenét láttam komolyabb felbontásban..,még egy fotónk is lett ahogy kiintegetett nekünk... amikor kiültünk a váróba megvárni a papírt egyszerűen sírva fakadtam..;( azt éreztem, hogy minden ami addig történt velem és úgy ahogy történt, azért volt, hogy most itt üljek a csodálatos férjemmel és útra keljünk együtt hogy kísérői legyünk ennek a kis léleknek, aki megfogan bennem és elindult hogy leszülethessen...rengeteg szép pillanatunk volt még, és én is mindent imádtam/imádok a várandósságomban, semmi nem teher, semmi nem gond, mert egyszerűen annyira csodás érzésben lebegek folyamatosan, hogy ezek mellett minden eltörpül..

A legnagyobb csoda a világon életet adni lányok, szerencsések vagyunk, hogy átélhetjük ezt..

boldog várakozást és boldog babázást mindenkinek!

32hkm