Milyen lett a versem?

Pepita zebra és pöttyös tigris

Élt egyszer,

egy pepita zebra,

úgy hívták őt, óh, nagy gengszter,

sorban estek az emberek hasra.

A nagy pöttyös tigris koma,

akinek soha nem volt nyoma,

kedvence volt a pörkölt-lakoma,

azután úgy vigyorgott, mint egy vadalma.

Felbérelték a nagy gengsztert,

pöttyös tigris keresésével,

már megtett több métert,

eltűnt isten hírével.

De a pöttyös tigrist nem lelte,

siránkozott is miatta,

már kereste kettő hete,

hosszú volt még a puszta.

A pöttyös tigris lazsált,

a pöttyös popsikáját fel sem emelte,

csupa sikert kaszált,

ahogy a prédáját egyben lenyelte.

De a pepita zebra nem adta fel,

miért is tenné?

üzletelt már az ördöggel,

ne tegye az üzletet értelmetlenné.

A gengszter futott és futott,

közel a cél,

sikert aratott,

a tigris itt él.

A tigris elnyújtózkodott,

mikor meglátta a zebrát,

az nem mozgott,

csak szorongott.

A zebra rádöbbent, hogy becsapták,

itt ő nem az erősebb,

az ellenségéhez csalták,

ő nem az edzettebb.

A tigris nem állt fel,

teli volt a hasa a pörkölttől,

csak feküdt emelt fővel,

míg a zebra megpukkadt a szégyentől.