Egyesek miért hiszik azt, hogy ők döntik el, hogy a másiknak mi esik rosszul?

Például párom is ilyen. Ha megbánt valamivel és én ezt szóvá teszem, hogy ez bunkóság és nekem rosszul esik, simán letagadja, hogy ő márpedig nem bunkó, és engem állít be "rossznak". Ilyenkor olyanokat mond pl. hogy "nem kell megsértődni, ha valaki igazat mond". Magyarul tovább bunkóskodik, akkor is, ha valóban megbántott. Bocsánatot sose kér. És az egész úgy jön le, hogy majd ő tudja, hogy engem megbántott e vagy sem. Pedig szerintem ezt én döntöm el, hogy nekem mi esik rosszul.

(Itt most nem a tipikus női hisztikre kell gondolni, vannak dolgok, amikkel tényleg megbánt. Ha hisztizem, olyankor nyílván igaza van, hogy én vagyok a hülye.)