Baj, ha szerintem gyereket csinálni egyáltalán nem teljesítmény?

Nagyon sokan odadobják tényszerűen, hogy ők már elértek valamit az életben, mert házasok és/vagy van x gyerekük. Szerintem ez önmagában nem teljesítmény, nincs benne semmi, amire egy egészséges akármilyen ember ne lenne képes. Az én elismerésem az adott házassági minőségétől függ és attól függ, milyen felnőtt lesz abból a gyerekből. Az nem igazán érdekel, ha valaki önként a nyakába vesz valamit, amivel kapcsolatban teljesíti a jogi kotelezettségeit és csak annak a munkáját tudom ezzel kapcsolatban elismerni, akinek a gyereke már felnőtt annyira, hogy meg lehessen ítélni, milyen felnőtt lett és mennyire hasznos a társadalom számára.

Velem van a baj, hogy nem tudok olyan sikerként tekinteni a gyereknemzésre, mintha valaki vagy valakinek a gyereke egy komoly végzettséget vagy munkát szerez vagy bármi érdemlegeset, esetleg közérdekűt letesz az asztalra? Vagy akár csak egy lelkileg egészséges, jólnevelt gyereke legyen, arról még el is hiszem, hogy annyi munkát fektetett bele, mint az, aki másban sikeres. Hiszen simán lehet, hogy valakinek a gyerekétől csak arra futja, hogy romboljon és szipolyozzon és annyi erővel foglalkozhatott volna értelmesebb dolgokkal is... Hiszen mennyi ilyen felnőtt van, aki csak van. Nem inkább a nevelésbe tett munkát kellene elismerni?